Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - Egyes agrárágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
3313 aranykoronaértéke is 45, az Alföldön sok esetben egy hektár aranyk orona értéke 2, s tudjuk jól, a Nemzeti Földalap komoly erdővel is rendelkezik. Tehát miért kell nekem esetleg 2 ezer forintért odaadnom 2 aranykoronát, mikor kaphatnék érte egy hektár erdőt? Nem tudom, hogy a kettő milyen összhangban van egymással. Köszön öm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, Fidesz, 10 perces időkeretben. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezetekről szóló ‘92. évi I. törvény hat álybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló ‘92. évi II. törvény eddigi 25/A. §ának a tervezet szerinti módosítása megítélésem szerint sérti a magántulajdon szentségét, és a maradványföldek tekintetében teljes államosítást jelent. Eddig a jogutód nél kül megszűnt, illetve a törvény hatálybalépését követően megszűnt szövetkezet után maradt, fel nem osztatott termőföldvagyont az FVMhivatal árverésen értékesítette. Ha az árverésen nem kelt el, azután kerülhetett a föld állami tulajdonba és a Nemzeti Föld alap kezelésébe, nem volt tehát közvetlen államosítás. Véleményem szerint továbbra is az árverésen való értékesítést kellene az első helyen megtartani, és csak végső megoldásként szabadna az államosítás eszközeihez nyúlni. Ha mégis - márpedig sok kétségem nincs efelől - állami tulajdonba kerül a jogutód nélkül megszűnt szövetkezet maradványföldje, akkor az egyébként a szövetkezetben részaránytulajdonra jogosultakat kártalanítás illeti a korábbi törvény szerint is és a javaslat szerint is. A kártalanítás öss zege azonban nem maradhat - ahogy már korábban is említettem - 4000 forint, hiszen ezzel az állam irreális áron jut a földvagyonhoz, és ezzel megcsúfolja az eredeti kárpótlási törvényt és annak szellemét, amelyet 1992ben szintén az Országgyűlés alkotott a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, éppen az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. Ezt az összeget a mai viszonyok között legalább 8000 forint/aranykorona értékre kell emelni. Ugyanez a fejezet, a javaslat 2. §a esetében is a 4000 forint irreális, és a kártalanítási összegnek 8000 forintnak kell lenni a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló ‘93. évi II. törvény javasolt pontja esetében is. Mindezt az is indokolja, hogy azok, akik önhibáj ukon kívül nem jutottak hozzá a részaránytulajdonukhoz, amely a törvény erejénél fogva őket ugyanúgy megillette, mint akik hozzájutottak, mégsem kaphattak sem bérleti díjat, sem vételárat a földjükért, most pedig az állam csupán fillérekért államosítaná a meg sem kapott földjeiket. A következő gondolatom a termőföldtörvényhez kapcsolatos, amelyben már korábban is említettem az állattartó telep problémakörét. Az előterjesztés közgazdaságilag nem kellőképpen megalapozott szerintem, mert meg sem kísérli jelezn i, hogy az állattartó telepnek milyen a mai földellátottsága és a reális földszükséglete. Országosan és regionális bontás szerint hatástanulmánynak kellett volna feltárnia, hogy hány állattartó telep működik, ezek milyen jogcímen, mennyi földet, milyen idő távra használnak, az állattartó telepek hogyan oszlanak meg a tulajdonosi és cégforma, illetve az üzemtípusok és birtokméret szerint, a telep közigazgatási területén milyen a földellátottság, a fennálló földhaszonbérletek, egyéb földhasználatok főbb jellem zői. Magyarul: nincs kellő megalapozottság, nincs kellő hatástanulmány. Ezt az országos, de legalább reprezentatív vizsgálatot rég végre kellett volna hajtani, illetve elvégezni. A fenti alaptények ismerete nélkül fennáll a veszélye annak, hogy az új jogin tézmény nem közszükségletet szolgál, hanem a közérdekű birtokpolitika ellen fog hatni. Miközben a hazai állattenyésztés több terepen a megsemmisülés felé sodródik, előállhat, hogy a törvény nem a hazai termelőket támogatja, hanem a külföldi agrártőke segít ségére siet, hogy a hazai földhaszonbérlők terhére, őket a mezőgazdaságból kiszorítva megalapozza földhasználatukat, ezzel pedig földtulajdoni monopóliumokat szereznek. (15.50)
