Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3243 Nézzük a konkrét kérdést, és ha megengedik, ezt egy egységes egészbe helyezve, a szociális ellátás egész területét közben áttekintve. Amikor szociális ellátásról van szó, mindig az embert kell néznünk. A költségvetés számai mögött is egyfajta szemlélet van, ami ebben az esetben az ember problémái iránti érzékenységet jelenti. A segélyezés értelmezésem szerint a krízishelyzeten hivatott segíteni. Viszont itt egy olyan rétegről van szó, akik Európaszerte - látjuk a francia eseményeket - minden országban jelen vannak, sokszor többgenerációs munkanélküliséget élnek meg, és olyan élethelyzetben vannak, amin segíteni kell. Az ezen az élethelyzeten való segítés nem kizárólag a segélyezéssel történhet meg, sőt a segélyezés csak önmagában annyira kevés, hogy benne hagyja ebben azt élethelyzetben az érintetteket, az egészségtelen életforma, a mentális leépülés, a kulturális elsivárosodás, a munkanélküliség világában. Ehhez olyan intézkedések kellenek, amelyek kiem elik ebből a helyzetből az érintetteket, ez pedig többek között azt kívánja meg, hogy a minimálbér és a segély közötti különbség nőjön, legyen érdemes dolgozni. Ha visszaemlékeznek, a polgári kormány idején emeltük a segélyeket folyamatosan, hiszen ez egy olyan tételhez van kötve, amely folyamatosan emelkedett: a minimálnyugdíjhoz. Viszont radikálisan emeltük a minimálbért. Ezzel a kettő közötti különbség oly mértékű lett, hogy már érdemes volt dolgozni. De ha csak azt tesszük, hogy a segélyt emeljük jelent ősen, és közben a béreket - a minimálbérre gondolok elsősorban, hiszen az érintkezik ezzel a területtel - nem emeljük megfelelő mértékben, még jobban, akkor a különbség csökken a kettő között - most ennek vagyunk tanúi , és ezzel azt a réteget, akin segít eni akarunk, benne hagyjuk abban az állapotban, amiben vannak. Nem érdeke a magyar társadalomnak, hogy szélesedjen azok rétege, akik segélyre rendezik be az életüket. Tehát a módosítás ad valamit, de rosszul ad, mert nem egészíti ki azokkal az intézkedések kel, amelyek ilyenkor szükségesek. Arról már nem is szeretnék beszélni, hogy egy bizonyos réteget - és ez a szociális intézkedések többségében előjön , az intézményi gondozattak egy rétegét diszkriminálja: konkrétan a civil és egyházi intézményekben élő e mbereket. Nem tudok elmenni a kérdés mellett anélkül, hogy egy kis kitekintést adjak a költségvetésre, hiszen éppen a szociális törvény első módosításának visszautasítása és a visszavonása megjelent végül a költségvetési törvényben. Az tehát, amit az érint ett szakmai szervezetek és az érintett gondozottak és gondozók oly hevesen visszautasítottak, kerülő úton a költségvetés törvényében megjelent. Ahogy említettem, az intézményben élők nehezebb helyzetbe fognak kerülni; maguk az intézmények is. Azok a normat ívacsökkentések, amelyek a civil és egyházi intézményeket sújtják elsősorban, nem ezeket az intézményeket és nem ezek fenntartóit hozzák nehéz helyzetbe, hanem az ott élő embereket és az ott dolgozókat. Ez súlyos diszkrimináció, és egyáltalán nem vall szoc iális érzékenységre. Nemcsak az idősotthonok lakói szenvednek kárt, hanem a fogyatékosotthonokéi is. Mennyire fontos volt annak idején - és szavakban a jelenlegi kormánynak is , hogy azokat az intézményeket, amely intézmények a családokon… (Az MSZP soraib an dr. Havas Szófia, dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Szűcs Erika és Kárpáti Zsuzsa egymás mellett ülve beszélgetnek. - A szónok feléjük fordulva folytatja felszólalását:) Milyen jó, hogy vannak képviselő asszonyok is a Házban - a baj az, hogy egy kicsit han gosak. De a csevegés, a kedves együttlét örömöt kelt mindenkiben, legfeljebb a szónokot zavarja egy kicsit; de folytassák nyugodtan, képviselő asszonyok, érezzék jól magukat. Nagyon fontos szempont, hogy a képviselők mentális állapota javuljon, és ez nyilv án hozzásegíti önöket ehhez. Tehát az idősotthonokban és a fogyatékosotthonokban élők helyzetéről van szó. Azokról az emberekről - és most a fogyatékosokra gondolok , akiket a családjuk nevel és gondoz. Egy
