Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
3238 Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a többségi véleménnyel szemben kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak. (Dr. Csáky András: A többségit még nem mondták el.) Bocsánat. A költségvetési bizottság többs égi véleményének ismertetésére felkérem Keller László képviselő urat, a bizottság előadóját. KELLER LÁSZLÓ , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság többsége tá mogatta a benyújtott törvényjavaslatot, általános vitára alkalmasnak tartotta. A vitát két részre lehet bontani. Az első részben néhány kérdést tisztáztunk az előterjesztő képviselőivel. Az egyik ilyen kérdés volt, hogy az álláskeresési támogatás hogyan vi szonyul a rendszeres pénzellátáshoz, miért nem került bevezetésre a súlyosan fogyatékosok arányszáma, mennyibe kerül a jelentési és férőhelyfigyelő rendszer, és ez egyáltalán hogyan illeszkedik az ellenőrzési rendszerhez. Fölvetettük azt, hogy az időskorúa k járadékánál, a rendszeres szociális segélynél a kétévente előírt felülvizsgálat helyett nem célszerűe inkább jobban támaszkodni a bejelentési kötelezettségre, illetve az ehhez kapcsolódó, határozottabb ellenőrzésre. Kérdésként merült fel a vitában, hogy az önkormányzati rendeletben miért van az egy főre számított jövedelemhatár előírva, és miért nem vezetjük be az önkormányzati rendszerben is a fogyasztási egységet. Mi úgy ítéltük meg, hogy ebben egységesnek kellene lenni. Ahogy hallottam most a bizottsá gi beszámolókból, az ápolási díjjal kapcsolatos szakmai munkáról a költségvetési bizottságban is kérdések fogalmazódtak meg. Ami a véleményalkotást illeti: a pénzbeli ellátások megváltoztatása, illetve az intézményrendszerbeli változtatások, úgy érezzük, valóban egy hatékonyabb és igazságosabb rendszer megteremtése irányába mutató lépések. (9.40) Megállapítottuk, hogy a rendszeres szociális segély átalakítása a családi segélyezés irányába és a közgyógyellátás - lehet azt mondani - reformja a szociális háló erősödését jelenti, de rögtön felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez csak akkor támogatható - merthogy ennek jelentős költségvetési vonzata van , ha a szociális háló egyéb szálai nem gyengülnek. Emlékeztetek arra, hogy éppen akkor volt soron a költségvetési vitában a szociális intézményrendszerre vonatkozó normatív támogatások körüli vita, és azt mondtuk, hogy egyszerre kell megőrizni a szociális ellátórendszer stabilitását és erősíteni a szociális hálót a segélyezésen, a közgyógyellátáson keresztül. A közgy ógyellátás átalakítását megítélésünk szerint hosszú ideje várták a szakemberek, és azzal, hogy ezt a lépést most a törvényalkotó meglépi, a gyógyszerekhez való egyenlőbb hozzáférést is elősegíti. Abban is bízunk, hogy az átalakítással a szabályozás megfele lő mederben fogja tartani az egyébként mindig kritikus költségvetési kiadásokat. A szociális intézményen belüli foglalkoztatásnál a bizottság indokoltnak tartotta az egyértelmű elhatárolást. Ez már szintén régi igény egyébként, hogy a munkarehabilitáció és a fejlesztőfelkészítő foglalkozás között egyértelmű különbséget tegyünk. Az ápolási díjjal kapcsolatban a vitában megfogalmazódott nagyon határozottan egy mélyebb változásnak az igénye. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy nagyobb szakmai előkészítő munkára van szükség, de a bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy bizonyos területeken, ha már egyszer meg lett nyitva a törvény, akkor szükséges lépni. Azt is megmondtuk, hogy milyen irányokba gondolunk lépni. Kifejezetten ott, ahol súlyos fogyatékosokat látnak el nyugdíjasok, rokkantsági nyugdíjban lévők vagy baleseti rokkantsági nyugdíj mellett, mindenképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy a nyugdíj mellett az ápolási díjra is jogosultak legyenek ezek az emberek, hiszen hihetetlen nehéz körülmények között nyugdíj asok, miközben mások egyébként ilyen teherrel nem rendelkeznek.
