Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3224 és az építési engedélyek, a települések fejlesztése nem lenne gátolt azáltal, hogy ezek a feltételek nem adottak. Azért érdemes visszatekintenünk az elmúlt öt esztendőre, és érdemes megnézni, hogy vajon a 2000ben elfogadott törvé ny - hiszen úgy emlékszem, az akkori parlament, az akkori képviselők elég nagy többséggel fogadtuk el hosszas egyeztetés és előkészítés után ezt a törvényt - kiálltae az idők próbáját. De még ezt sem merem mondani, hogy az idők próbáját: az öt év próbáját , hiszen egy ilyen törvény esetében az öt év rendkívül rövid időnek minősíthető. Azt hiszem, hogy az akkori törvényalkotók, a törvényt előkészítők és később az elfogadók céljait ez az öt esztendő igazolta. Ez a törvény jól működik. Konfliktus természetesen adódik. Konfliktus abból adódik, hogy a törvény elsősorban hosszú távú célokat és feladatokat határoz meg, és a környezetet akarja óvni, ami alapvetően hosszú távú feladat, és ezt nagyon helyesen teszi. Persze, igyekszik megtalálni az egyensúlyt a rövideb b távú igények, az idegenforgalom, a turizmus, a helyi önkormányzatok, a helyben lakók érdekei között, de azért azt tudomásul kell vennünk, és konzervatív képviselőként nem mondhatok mást, hogy itt a hosszabb távú érdekek sokkal fontosabbak, mint a rövideb bek. Azt hiszem, hogy ezt az arányt a törvény viszonylag jól megtalálta, hiszen volt konfliktus, de ilyen konfliktusokat az élet produkál. Azt gondolom, hogy a törvény ilyen szempontból jó. Egy dologról azonban érdemes szót ejteni. A törvény rövid, mindöss zesen hétnyolc paragrafusból áll; néhány olyan helyen szigorít, ahol ez a szigorítás környezetvédelmi, természetvédelmi szempontból - például a nádasok védelme - teljesen indokolt és elfogadható. De nemcsak a Balatontörvényre vonatkoztatva, azt hiszem, h ogy egy csepp szemléletváltásra lenne szükségünk. Úgy szólt az előterjesztő indoklása, és mi is ezt a kifejezést használjuk, magam is, hogy szennyvízelvezetés. És valóban ez történik. Amikor két esztendővel ezelőtt rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk, hisz en a Balaton vízszintje - most mindegy, hogy emberi mulasztás okáne, vagy időjárási körülmények idézték ezt elő - rendkívül alacsony volt, nagyon sokan kétségbe estünk, magam is, nem gondoltam, hogy a természet meg fogja oldani azt, amit az ember nem tud, és az ember csak elrontani tud, de megoldani nem. Hála istennek, nem így történt. Tehát a természet megoldotta a gondjainkat. De akkor én kutattam, kérdeztem és vizsgáltattam, hogy vajon azzal, hogy a szennyvizet tisztítatlan formában vagy tisztítva, de a Balaton vízgyűjtőjéből elvezetjük, jót teszünke a Balaton vízszintjének. Akkor engem szakemberek azzal nyugtattak meg, hogy különösebb összefüggés a Balaton vízszintje és a szennyvízelvezetés között nem fedezhető fel, néhány milliméterben határozták meg azt a vízmennyiséget, amely ily módon a Balatonból elkerül. De ha megnézzük azokat a meteorológiai vagy időjárási folyamatokat, a globális felmelegedés következményeit, akkor fel kell arra készülnünk, hogy a víz egyre drágább lesz a szó minden értelmében. Nem csak azért, mert fizetnünk kell érte, hanem azért is, mert egyre kevesebb lesz belőle. Tehát az a felfogás és az a szempont, ami egyébként úgy általában a magyar vízgazdálkodást jelenti, hogy lehetőleg a leggyorsabban vezessük el azokat a vizeket, amel yek adott esetben tároló híján veszélyt is okozhatnak, és bizonyos értelemben a szennyvíz is ide sorolható, azt hiszem, idejétmúlt és átgondolandó közelítésnek tűnik. Miután ma már számos olyan technológiai lehetőség adódik a szennyvíztisztításra, ami a te lepülések méretétől, vízhasználatától függően modulrendszerben bővíthető, nem kerül többe, mint a szennyvízcsatorna, amely központi szennyvíztisztítóba, majd valamelyik folyóba juttatja, és ezzel kivezeti az országból a tisztított szennyvizet, ezeknek az a lkalmazását valahogy preferálni kellene. Nem véletlen, hogy még mindig van a 164 település közül több mint 80, talán 90 olyan település, ahol a szennyvízelvezetés még nem megoldott. Ennek nyilván az egyik lényeges és fontos oka, hogy ezek a települések táv ol esnek egymástól, viszonylag kicsi a szennyvíztermelés, és viszonylag nagyon sokba kerül a szennyvízelvezetés, a hosszú csatornarendszer kiépítése. Én tehát azt szeretném, és azt hiszem, arra kellene törekednünk, hogy az ilyen helyzetben lévő önkormányza tok kapjanak külön támogatást, ösztönzést, pluszismeretet az ilyen típusú szennyvíztisztítók
