Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi ... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3210 Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapítom, hogy a frakciók felhasználták a rendelkezésükre álló időkeretet. A részletes vitát lezárom. Veres János pénzügymini szter úr jelezte, hogy a határozathozatalt megelőzően kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. A módosító javaslatokról történő határozathozatalra pedig a november 29ei ülésnapunkon kerül sor. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról sz óló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tö rvény, illetve a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztéseket T/17878., T/17879. és T/17880. számokon kapták kézhez a képviselők. Ír ásban előre senki nem jelezte felszólalási szándékát. Megkérdezem, hogy kíváne valaki a napirendhez a 15 perces felszólalás lehetőségével élni. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. (19.00) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Or szággyűlés! Talán érdemes volna tükörbe nézni nekünk, országgyűlési képviselőknek, hogy mit is látunk. Annyira belefáradtunk a költségvetés vitájába, mert hiszen a költségvetés fontos dolog és fárasztó, annyira belefáradtunk, hogy egy előttünk levő igen fo ntos és időszerű kérdésre már nem jut figyelem, energia? Azt, hogy a pénzintézetek manapság hogy állnak az országban, különösen a lakásszövetkezetek, azt halljuk, látjuk, szembesülünk vele, interpellációk hangzanak el, kormány tesz nyilatkozatokat; bennünk et, országgyűlési képviselőket polgártársak megfognak, úgy gomblyukon vagy telefonon, és most itt, amikor az Országgyűlésben van ez a téma, általános vitában, akkor nincs több mondanivalónk. Pedig van! Jó volna, ha a kormány úgy hozná ide az Országgyűléshe z ezeket a témákat, ezt a témát, hogy ennek a forrósága és feszültsége teljes egészében realizálódna. És tudatában volnánk annak, hogy szerte az országban tízezrek, talán százezrek figyelik azt, hogy ezt az időszerű témát hogyan tárgyalja a Magyar Országgy űlés. Hát nem tárgyalja! Majdnem hogy nem tárgyalja. Legyen ez, ha szabad így mondanom, figyelmeztetés és tanulság számunkra. Én készültem arra, hogy a vitában néhány elemet világítsak meg, azonban talán annál szerényebbnek illik lenni, mint hogy itt most egyetemi katedraszerű előadást tartsak róla, hanem politikusként figyelmeztetem magamat, magunkat, hogy ez is egy olyan téma, amit érdemes alaposabban, mélyebben megvizsgálni. És ehhez a kormányt kérem, mert hiszen a kormány mintegy házi feladatként hozza, talán a házi feladat szó nem jó, a kormány javaslatként idehozza az Országgyűléshez, hogy aztán mi foglalkozzunk vele. Ami idekerült hozzánk, az, úgy látszik, nem motiválja az Országgyűlést annyira, hogy úgy foglalkozzunk vele, ahogy a téma megérdemli.
