Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
3186 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót TataiTóth András képviselő úrnak, az MSZPből. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt hittem, hogy a parlament történetében először azzal tudom kezdeni, hogy Babák képviselő úrral egyetértek, hiszen olyan szé peket mondott első mondataiban. Azokkal valóban egyetértek. Jó, hogy keletkeznek új munkahelyek, és nem örülünk annak, hogy munkanélküliek vannak. A levont következtetéseiben sajnos már több volt az aktuálpolitizálás, mint a kormány munkahelyteremtő törekv éseiben. Azt kérem a képviselő úrtól, hogy mindazokat az előterjesztéseket, amelyeket munkahelyteremtésre a kormány eddig beterjesztett, támogatnia kellett volna, és kérem, hogy támogassa a következőket is, és a DélAlföldön is csökkenni fog a munkanélküli ség. Hamarosan az autópálya elér Szegedig, mi azért bízunk benne, hogy ez segíteni fog a DélAlföld munkahelyteremtő programjaiban is. Vincze képviselő úrnak örömhírrel tudok szolgálni: a művészeti nevelés területén és - majd szólok - néhány más területen megtaláltuk azokat a forrásokat, amiből javítani lehet a helyzeten. Lenártek képviselő úr ugyan nem az autópályák költségeiről, hanem azok haszontalanságáról beszélt, de annyiszor elmondták ma itt, hogy milyen drágán épülnek ma az autópályák, hogy egy régi történet jutott eszembe a maszek zöldséges és az állami zöldséges közötti vitáról. (17.00) Kérdezi a vásárló a maszek zöldségestől: magánál 20 forint a paradicsom, ott, az államinál meg csak 10. És az államinál van paradicsom? - kérdezi a maszek. - Hát az nincs. - Na látja, ha nálam nem lenne, nálam is 10 forint lenne. Tisztelt Uraim! Ha mi nem építenénk autópályát, mint önök, mi is fele pénzből építenénk. Ennyit szerettem volna az egész napi autópályás ügyhöz hozzátenni. Lenártek képviselő úr még a szemün kre vetette, hogy nem teljesítettük az adócsökkentési programunkat. Van három számom, uraim: amikor önök átvették a kormányzást 2002ben, 22 százalék elvonás esett az átlagbér minden 100 forintjára. Önök radikális adócsökkentést és járulékcsökkentést ígért ek a kormányprogramjukban, a választási programjukban, ennek eredményeként 4 százalékkal nőtt az átlagbér 100 forintjára eső teher - 26 forint lett. És örömmel tájékoztatom önöket, hogy lehet kifogásolni a jelenlegi kormányzat adócsökkentési programját, de ma 21,80 forint ez a teher, amely az átlagbér 100 forintjára esik. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy ez a beváltatlan ígéretek sorát gyarapítja. És akkor szeretnék eredeti szándékom szerint a költségvetéshez is hozzászólni. Az ajánlás az 1618tól az 1665. po ntjáig foglalkozik az önkormányzati intézmények, nevezetesen az oktatási intézmények normatív és kiegészítő finanszírozásával. Sok területen jelentkezett feszültség, de bevezetőként szeretném elmondani, hogy soha olyan állami íg éret sem az önök kormányzása, sem a mi kormányzásunk alatt nem hangzott el, hogy az állam teljes egészében megfizeti az önkormányzati intézmények fenntartását; hozzájárul a normatív támogatással az intézmények fenntartásához az állami költségvetés; és a hi ányzó forrást az intézményfenntartóknak kell kiegészítésként hozzátenni ehhez a támogatáshoz. A hiányzó források tekintetében csatlakozom azokhoz, akik előttem szóltak a kistelepülések ügyében. Az én választókörzetemben is Tatán kívül 20 falu van, amelyek bizony nehéz körülmények között tudják a feladataikat ellátni. Tehát tisztában vagyok azokkal a nehézségekkel, amelyekről itt ma szó volt. De mindenekelőtt azokat a problémákat éreztem feladatomnak felvállalni, amelyek a gyerekek közvetlen ellátására vonat koznak. Így a művészeti nevelés területén a benyújtott törvényjavaslattal szemben 105 ezer forintos normatívához találtunk forrást a zeneművészeti ágban; a csoportosnál pedig 59 ezerre, tehát a korábbi támogatás visszakerülhet.
