Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF):
3132 Hallottuk a művészeti iskolák, művészeti normatíva ügyét, immár sokadszor. Először levesszük olyan mértékben, hogy szegények nem győzik írni a petíció kat és hozzánk a leveleket, hogy segítsünk a bajukon, hát mit ad isten, erre a jószívű kormány megszánja őket, és a szabad demokraták képviselőcsoportjának egyetértésével benyújtanak egy indítványt, hogy 7 milliárd forintot legyenek szívesek önök is, kedve s képviselőtársaink, megszavazni. Krokodilkönnyeket hullatunk ezekért a szegény művészeti iskolákért, miközben tudjuk, hogy elvettünk tőlük annyi pénzt, hogy ha az úgy igaz lenne, akkor holnap már mindegyik becsukhatna. Ugyanez a példa aztán sorban megjele nik, hogy azok a számok, amelyeket önök itt citálnak, és amelyek valójában tényleg nincsenek köszönő viszonyban sem az ÁSZ jelentésével, sem az önkormányzati szövetségek, sem a pedagógus érdekképviseletek véleményével, és önök itt azt mondják, hogy ez a ro ssz ellenzék egészen másról beszél, hazudik, vagy legalábbis nem igazat mondanak. (Babák Mihály: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.) Szóval, az az érzése támad az embernek, hogy önök talán arra gondolnak, és megint egy másik történet jut eszembe, hogy ne a szememnek, hanem nekem higgy. Kérem szépen, bízzunk a választópolgárok felnőttségében, hogy bizony a számokat ők is meg tudják ítélni, és majd el fogják tudni dönteni, hogy tulajdonképpen ki is mond valót és ki valótlant. Egyébként a vitában két terül ethez szeretnék hozzászólni, az egyik a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság ügye, a másik pedig a honvédelem ügye, úgyhogy nagyon örülök, hogy államtitkár úr jelen van, és megtisztel a figyelmével. Ez ma délelőtt nem mindig fordult elő, volt, hogy csak egy áll amtitkár képviselte a kormányzati oldalt. A vidékfejlesztésről: egy költségvetés az igazságnak az a pillanata, amikor kiderül, hogy mi is a szándéka, mondjuk, egy olyan fontos területtel, mint a mezőgazdaság, mint az agrárium kérdése. Nos, azt kell mondani , hogy a mostani sem okozott meglepetést, hiszen nem oldja meg azt a helyzetet, amit nap mint nap tapasztalunk, hogy bizony szinte akárhová nyúlunk, akárhová nézünk, ott a problémák csak halmozódnak. Miközben miniszterelnök úr azért eljutott egy nagy igazs ág felismeréséig, hiszen azt mondta a minap, azt kell mondanom, hogy a szocialisták közül szinte elsőként: “Ha a magyar paraszt harmada támogatást kap, mint uniós társa, akkor az bizony igazságtalanság.” Én ezt a felismerést szeretném elmélyíteni miniszter elnök úrban, és szeretnék még figyelmébe ajánlani egykét olyan igazságtalan helyzetet, ami ezt az ágazatot, a magyar vidéket sújtja. Így igazságtalan, hogy a magyar piacon a magyar termelő versenyhátrányban van. Más nemzet gazdái számára elképzelhetetlen illetékhalmaz és mindenféle furfangos elvonás terheli, Európa legmagasabb áfatételei mellett. Aztán az is igazságtalan, ahogy a kormány sajtója szokta volt mondani, ahogy például a demonstráció idején ezt tette, hogy a magyar gazda versenyképtelen, mert dr ágán termel, és állításai szerint nem fizetnek adót. Igazságtalan, hogy a támogatások 90 százalékát Magyarországon száznál kevesebb ember teszi el, ha lehet hinni a magyar kormány egykori államtitkárának. Az is igazságtalan, hogy a magyar mezőgazdaságnak s aját kormánya a legnagyobb kockázati tényező. Ebben a ciklusban ez a kormányzat nem viselkedik európai nemzeti kormány módjára. A többiek ugyanis minden furfangot bevetnek, hogy erősítsék gazdálkodóik pozícióit. Így hadd adjak most egykét ötletet versenyt ársaink gyakorlatából. Például segítik a termelés biztonsága érdekében a mezőgazdasági biztosításokat. Ausztriában például a biztosítások díjának felét állja a kormányzat, Olaszországban harmadát. Lehetne itthon is a mezőgazdasági termékek áfáját tovább mé rsékelni, általában a versenytársakénál használt 38 százalék környékére. Ismertek a dán megoldások a sertéstartók megsegítésére. A spanyoloknál az adóterhek csökkenthetők a felhasznált műtrágya költségeinek egy részével, uniós átlagban a beruházások támog atottak, a hitelek kamatai az 56 százalékos sávban mozognak, nálunk általában ezeknek a duplája. Így tehát nagyon kérem a költségvetést készítőket és beterjesztőket, hogy talán ilyen módon is gondoskodhatnának a vidékről, gondolhattak volna a vidéken élők nagyon sanyarú sorsára. Lévén, hogy az idő rövid, ezért szeretném gondolataimat Iváncsik államtitkár úrral is megosztani a honvédelmi költségvetés tárgyában. A bizottsági ülésen is kifejtettem, azt hiszem, ahhoz képest
