Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
3100 Csak megemlítem önöknek, hogy amíg 2002ben a regionális és megyei fejlesztési tanácsok döntési hatáskörébe utalt források összege nem érte el a 2530 milliárd forint közötti összeget, addig most, ebben az évben, 2005ben 57 milliárd forin tról dönthetnek a regionális és megyei fejlesztési tanácsok, és ahogy azt önök nagyon jól tudják, a benyújtott költségvetés 21. számú mellékletében látható, hogy jövőre 66 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés ugyanebben a körben. Ami még ennél is f ontosabb, hogy ezen a 66 milliárd forinton belül megjelenik egy 10 milliárd forintos tétel, aminél az szerepel, hogy csak a 48 leghátrányosabb helyzetű kistérség fejlesztésére fordítható. Ezt azért hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, mert miközben azt hallja az ember ellenzéki képviselőktől, hogy a vidékpolitikára miért nem fordít nagyobb figyelmet ez a kormány, akkor azért meg kell említenem, hogy a korábbi kormánynak ilyenfajta forrása, előirányzata, amely célzottan a leghátrányosabb térségeket, tele püléseket érintette volna, nem volt, egy fillér sem volt erre. Voltak fejlesztési források, azok hasznosultak úgy, ahogy hasznosultak. Ne csodálkozzunk, hogy egyébként a területi különbségek a hátrányos kistérségek esetében Magyarországon számottevően nem csökkentek, miközben egy kormányzati ciklusban átlagosan megközelítőleg 1000 milliárd forintot fordítottak a kormányok a különféle térségi érintettségű fejlesztési politikákra. A decentralizáció egyébként nemcsak ebből a szempontból lényeges, azért is lény eges, mert tulajdonképpen a legjobb forráskoordináció az, hogyha a különböző ügyekkel kapcsolatos döntéseket ott hozzák, ahol ismerik az egyes kapcsolódó fejlesztési törekvéseknek az egymásra gyakorolt hatását. Ha a különböző címeket összeadjuk, hogy mi mi nden történt a címzett és céltámogatások, a területfejlesztés, a kiemelt térségek támogatása körében - nem fogom fölsorolni , durván eddig ebben a kormányzati ciklusban 550560 milliárd forintot fordított a költségvetés ilyen célokra. Ha a folyamatban lév ő uniós támogatásokat, az eddig szerződéssel megalapozott támogatásokat és ebből a területpolitikára, vidékpolitikára hatással lévő támogatásokat is hozzáadjuk, akkor hozzávetőleg 750800 milliárd forintnál tartunk. Lehet ezt az összeget kicsinek vagy sokn ak tartani, lehet kevesellni természetesen. A kérdés soha nem így merül fel, hanem úgy merül fel, hogy a létező szükségletek és a rendelkezésre álló források között hogyan sikerül a legjobb arányokat megtalálni. Ebből a szempontból kiemelt jelentősége van a vidéknek, a vidék helyzetének és egy formálódó vidékpolitikának. Nyilvánvaló, hogy itt most hosszan, részletekbe menően nem kell arról szólni, hogy az elmúlt másfél évtized milyen változásokat hozott a vidék életében. Jót és rosszat egyaránt, hiszen ott is épültek utak, iskolák, különféle intézmények, létesültek munkahelyek, de az ellenkező folyamatra is van szép számmal példa. Ezért aztán természetesen, kerülve mindenféle - hogy is mondjam csak - látszatleírását a vidék helyzetének, azt sajnálatos módon meg kell állapítani, hogy a vidék számos tekintetben soksok hátrányt mutat ebben a pillanatban a munkahelyek számát, az elérhető jövedelem nagyságát, a közszolgáltatások színvonalát illetően. Ennek nyomában sajnálatos módon természetesen nem túl szerencsé s demográfiai folyamatok is elindultak, mint amilyen az elöregedés és az ennek nyomában járó szintén jó néhány más probléma. A Gyurcsánykormány az első kormány - mindezek alapján is mondom, ez alapján a nem túl szerencsés kép alapjá n , amelyik eltökélte, elhatározta, hogy ezt a romló folyamatot megállítja, elhatározta, hogy merőben új alapokra helyezi a vidékpolitikát. Lehet ezen mosolyogni, lehet fejet csóválni, sok mindent lehet csinálni, ettől még a tény tény marad. (Moraj a Fide sz soraiban.) Nem ismerek a korábbi kormányzati ciklusból egyetlen olyan koherens dokumentumot sem, amelyik tételesen számításba vette volna, hogy a vidéknek mik a problémái, és elindított volna egy programot - nem ismerek ilyet. Lehet azt mondani, hogy ké rem szépen, miért nem volt ez korábban, miért nem indult a ciklus elején, sokféle kérdést föl lehet tenni, de azt gondolom, ezek álkérdések. A valóságos kérdés az,
