Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - SCHMIDT FERENC (Fidesz):
3062 millió forint. Ebből 25 százalékot ítél o da a miniszter. Igaz, hogy az összösszeg természetesen nagyobb. De az is nagyobb, ami kimegy a szakmai kollégiumok döntése alapján. Azt kérem a továbbiakban is, hogy ami eredmény, amit úgy gondolnak, hogy fontos, azt azért emeljék ki és támogassák, amit pe dig mi gondolunk támogatandónak az önök javaslatai alapján, azt mindenképpen megfontoljuk, és meglátjuk, hogy ebből mi sikeredik. Köszönöm, hogy véleményt nyilvánítottak és meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a napir end utáni felszólalások következnek. A mai napon napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Schmidt Ferenc képviselő úr, Fidesz: “Az első polgári miniszterelnök méltatása” címmel. SCHMIDT FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Wekerle Sándor, az 1867es kiegyezés utáni időszak első polgári származású miniszterelnöke, államférfi 1848. november 14én, tehát 157 évvel ezelőtt született a Fejér megyei Mór városában. Wekerle Sándor ama boldog kevesek egyike volt, akik még életükben megvalósulni láthatták es zméiket és emberbaráti céljaikat, akiket koruk a legmesszebbmenő tisztelettel vett körül, és akiknek az érdemeit csak a hálátlan utókor nem becsüli eléggé. A képviselők már az 1880as évek közepe óta megszokhatták, hogy Wekerle Sándorra érdemes odafigyelni , ha megszólal a tisztelt Házban. Pénzügyi államtitkárként, majd miniszterként is nagyszabású törvényjavaslatok fűződtek a nevéhez. Hivatalnoki pályafutása kezdetén még csak pénzügyi és közgazdasági téren csillogtatta fényes tehetségét, amelyről később két ségtelenül kiderült, hogy az ország politikájának vezetésére sem méltatlan. 1886tól államtitkárként a pénzügyek teljes irányítója, az államhitel, a vasút és a költségvetés kiváló szakértője. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításában, valamint egy sor további törvényjavaslat előkészítésében és a parlamentben való képviseletében kiemelkedő szerepe volt, többek között a magyar államhitelnek a külföldi nagy pénzügyi csoportok körében való növeléséről, az államadósságok konverziójáról - mai szóhasználat tal élve: az átváltásról, átalakításról , a cukor, a szesz- és a fogyasztási adókról, valamint a dohányjövedékekről szólóan. Az 1887. évi választások alkalmával, érdemi munka jutalmául képviselői mandátumot szerzett, országgyűlési képviselő lett, kitűnő szónokként és erős vitázóként vált ismertté. 1889. április 9én pénzügyminiszterré nevezték ki, majd 1892. november 17én lett először miniszterelnök, Magyarország első polgári származású miniszterelnöke. Kétéves miniszterelnöksége után, 1894ben állt föl a bársonyszékből, amikor a főrendi ház a képviselőházban már elfogadott polgári házassági törvényjavaslatát elutasította. Ekkor már olyan politikai hagyatékot mondhatott magáénak, mint az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a költségvetési deficit megszüntetése, megadva ezzel a lehetőséget az ország páratlan gazdasági felvirágoztatására. 1906ban, egy alkotmányos válság lezárásaként Wekerle ismét miniszterelnöki megbízást kap. Szakmai rátermettsége alapján akkor sem tagadta meg önmagát, amikor 1908ban újabb törvényjavaslattal állt a Ház elé. Az 1908. évi XXIX. törvény indoklásában közel egy évszázad múltán is modernnek mondható társadalomelméletet vázolt fel, amelyet még ma is érdemes
