Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KISS ATTILA (Fidesz):
3059 visszaszorulására, a koncepció és a stratégia teljes hiányára, ha csak nem tekinthetjük koncepciónak az NKA szakmai önállóságának szűkítését. Mire gondolok, amikor azt mondom, hogy centralizálnak? A törvénymódosítás - h a ebben a formában fogadják önök el - a mindenkori miniszter hatáskörét valójában jelentősen növeli, és az NKAt az aktuális kultúrpolitikai szándékok végrehajtójává fokozza le. A centralizáció erősödéséhez járul az, hogy az eddig 12 főből álló bizottság l étszámát a törvényjavaslat immár nem határozza meg, s új elemként jelenik meg az is, hogy a bizottság által hozott döntések a kollégiumi testületek számára kötelező erejűek lesznek. Azt gondolom, ez egyértelmű centralizáció, ami elfogadhatatlan. És látni k ell, hogy az állami és az önkormányzati források nyilvánvaló csökkenése miatt az NKA is egyre inkább kénytelen részt vállalni az intézmények finanszírozásában, sőt ki kell mondanunk - ahogy itt szó is volt róla , egyre nagyobb szerepe van abban, hogy a kö ltségvetési intézmények egyáltalán el tudják látni alapfeladataikat. Sőt, a szocialista kormány a kulturális területre jutó költségvetési források szűkítésével párhuzamosan további feladatokat akar átruházni az NKAra, ahogy erről Benedek András államtitká r úr is nyilatkozott a kulturális bizottság ülésén. Mindez már érthetővé teszi, miért is van szükség a miniszteri hatáskör növelésére, a döntési folyamatok centralizációjára és általában az NKAnak a szakmai szervezetek önkormányzatán alapuló működésének f okozatos felszámolására. A kormány természetesen elindulhat ezen az úton is, figyelmen kívül hagyva a szakmai szervezetek tiltakozását, de akkor tegye ezt a célkitűzést világossá és egyértelművé, s ne beszéljen álságos és szemforgató módon az NKA autonómiá jának visszaállításáról. Ez a javaslat számunkra elfogadhatatlan, ezért most is azt kérjük, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot vonják vissza, szüneteltessük a tárgyalását, és kellő átgondolás és a szakmai szervezetekkel történő érdemi egyeztetés után fo lytassuk a vitát, vagy terjesszék újra ide a Ház elé. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Még egy jelentkezőt látok a monitoron. Kiss Attila képviselő úr! KISS ATTILA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvény módosításának szándéka a szocialisták részéről régi keletű, ez a 619 ígéret közül valamelyik volt a korábbi években. Most előttünk van a törvényjavaslat, illetve a módosítás, és elsősorban örülnünk kell, hisz en sajnos a kulturális terület nem büszkélkedhet igazán komoly eredményekkel. Nem is csoda, hiszen az elmúlt időszakban, valamivel több mint három év alatt három miniszter dolgozott a kormánynál, és előfordult olyan is, hogy az egyik miniszter az előző min iszter egyébként pozitívnak, jó kezdeményezésnek indult javaslatát vagy valamilyen bejelentését a következő évben negligálta, megszüntette. Például a múzeumi programra - amit még talán Hiller miniszter úr hirdetett meg - szánt összeget, amit annak idején m egterveztek, a következő miniszter, Bozóki András jelenlegi miniszter úr tizedére vagy századára csökkentette le. Ezek után valóban azt mondhatjuk, örülünk, hogy van egy kezdeményezés, amit a kormány talán megpróbál végigvinni, hiszen tudjuk - ahogy beszél tünk is róla , hogy nagyon kevés kulturális kezdeményezése ment végig a kormánynak. De sajnos azt is el kell mondanunk, hogy ez egy álságos javaslat, hiszen egyrészt garantálja, hogy az alapprogramból alap lesz, tehát nem egy költségvetési sor lesz, így n em fogják érinteni az olyan zárolások, amelyeknek az elmúlt időszakban tanúi voltunk, amikor is több mint 4 milliárd forintot zároltak azoktól az emberektől, azoktól a szervezetektől, akik áldoztak a magyar kultúrára. (1.50) Ez jó, mármint hogy a tervezet szerint ez meg fog szűnni, ugyanakkor az Állami Számvevőszék, ahogy többen is utaltak rá a képviselőtársaim, megállapította, hogy az elmúlt időszakban, 1999től
