Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GARAMVÖLGYI GYÖRGY (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3051 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azt a kritiká t elfogadom, hogy jobb lett volna, ha hamarabb történik meg az alapprogram alappá történő visszaalakítása, de Erdős képviselő úr kérdésére, bár nem vagyok hivatott, megpróbálok válaszolni. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzügyi, közgazdasági ráció és a kultúr a szempontjai nem mindig esnek egybe. Az előző kormány minden elkülönített alapot, így a Kulturális Alapot, az Útalapot is megszüntette közgazdasági megfontolásokból. Mind a kettő hátrányos volt, az Útalap is hiányzik szerintem, és ennek az utak látják a k árát, nincs egy elkülönített alap, amely a nem autópálya jellegű utak fenntartását, karbantartását biztosítaná. És van hátránya, igenis van hátránya annak, hogy nem alapként, hanem alapprogramként működött az elmúlt időszakban ez a kultúra szempontjából al apvető forrás. Rövidre fogva a mondandót: akármennyire is később született meg ez a javaslat, mint az szerencsés lett volna, jó, hogy most itt van előttünk, és ezért ezt érzem a javaslat legfontosabb elemének. Ráadásul úgy tűnik, minden kritikai megnyilatk ozással együtt is, hogy abban egyetértés van a parlamentben, hogy helyes visszaállítani azt, hogy ez egy elkülönített állami alap legyen, ne fordulhasson elő, hogy betagolódik egy minisztérium költségvetésébe, a minisztériumi költségvetés minden pulzálását követve. Nem szorítkozik ugyanakkor a módosítás az alapprogram alappá történő visszaállítására. A szükséges és talán időnként valóban elkerülhetetlen korrekciókon túlmenően is bekerültek a javaslatba olyasmik, amelyek az eredeti célokkal nem egyeznek. Ugy anakkor ellenzéki képviselőtársaim feltételezésével szemben - ismerve a kormánypárti javaslatokat - határozottan állíthatom, hogy nem a kormánypártok politikai szándéka a kurátorok vagy bizottsági tagok felülről való kinevezésének a biztosítása. Az MSZP is és én magam által jegyezve az SZDSZ is benyújtottunk olyan módosító javaslatokat, amelyek az eddigi rendszert kívánják fenntartani, indokolatlannak látnánk azt, hogy egy lehet, hogy jó szándékú, lehet, hogy bürokratikus megfontolású vagy esetleg tájékozat lanságból adódó - mindegy - szövegváltoztatás következményeként az a látszat alakuljon ki, hogy a miniszter kívánja az összes döntő embert kinevezni. (1.10) Tehát van ilyen módosító javaslat, nemcsak ellenzéki - ha van ellenzéki , hanem kormánypárti, ha n em tévedek, kétfajta is. Egyetértek azzal a kritikával is - nyilván a részletekben nem mindenben fogunk egyetérteni , hogy fontos eleme a javaslatnak az összeférhetetlenségi próbálkozás. Más területeken, filmkuratóriumi ügyekben sokszor esett szó a kultur ális bizottságban is arról, hogy milyen fontos elem lenne, de aki valamennyire ismeri a Nemzeti Kulturális Alap vagy alapprogram működését, tudja, viszonylag kis szakmáknál, viszonylag kevés embert foglalkoztató területeknél valóban előállhatnak olyan hely zetek, amikor vagy formálisan, vagy ténylegesen, de nem formálisan összeférhetetlenség áll elő, és te segítesz nekem, én segítek neked alapon egymásnak szavaznak meg támogatásokat. Ezért a javaslatnak azt a törekvését, hogy összeférhetetlenségi szabályokat állapítson meg az eddigieken túlmenően, támogatni tudom. Az más kérdés, hogy bizonyos finomságokat figyelembe kell venni. Nemcsak az előttem szóló képviselőtársam vagy valamelyik előttem szóló képviselőtársam által felvetett problémára utalok, hogy vannak olyan kis szakmák, amelyeknél, ha nagyon szigorúan a leírt javaslat szempontjait vennénk figyelembe, akkor senki nem képviselhetné a szakmákat a kuratóriumban, hanem azt is érdemes figyelembe venni, hogy vannak nagy, átfogó szakmai szervezetek, amelyeknek tulajdonképpen közvetlenül vagy közvetve mindenki, aki egy adott területen működik, valamilyen módon érintettje. Gondolok itt például a Pen Klubra, amelynek minden íróember valamilyen módon tagja vagy közvetett érdekeltje. Nyilvánvalóan nehéz elképzelni a Pen Klub támogatásáról szóló olyan döntést, amelyikben az irodalomban tevékenykedő emberek nem vesznek részt. De lehetne más hasonló példát említeni: a Kiadók és Könyvterjesztők Egyesületének valamilyen módon való
