Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
3046 Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17967. számon, a kulturális bizottság ajánlását pedig T/17967/1. számon kapták kézhez. Megadom a szót Vass Lajos államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. VASS LAJOS , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Képviselők! 1993ban jelentős szellemi erők összefogásával jött létre a Nemzeti Kulturális Alap, a korszerű kultúrafinanszírozás intézménye. Az azóta eltelt időszak tanulságai alapján megállapítható, hogy az NKA beváltotta a hozzá fűzött remény eket. A hazai kultúrafinanszírozás nélkülözhetetlen eszközévé vált. 1999ben azonban megszűnt az NKA pénzügyi önállósága, és nemzeti kulturális alapprogram néven a kulturális tárca egyik fejezeti előirányzatává vált. Ez a körülmény folyamatos nehézségeket jelentett és jelent ma is a pályáztatás megtervezésében, a támogatások folyamatos folyósításában, a hosszabb távú programok kijelölésében. Mindezek az ellentmondások, továbbá az alapprogram előtt álló növekvő kultúrpolitikai feladatok, ugyanakkor a kultúra finanszírozásban az állam szerepének a piacgazdasági környezetre figyelemmel történő korszerűsítése szükségessé teszik az alapprogram elkülönített pénzügyi alapként történő működésének visszaállítását. Az alapprogrammá minősítés óta eltelt időben szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy az alapprogram működéséhez törvényben is garantált függetlenséget elkülönített állami pénzalapként sokkal hatékonyabban tudná őrizni a különböző adminisztrációs befolyásokkal szemben. Például hosszú távú programok tám ogatása, előfinanszírozás, gördülő pályáztatás, a miniszteri keret mértéke vagy az elvonások megakadályozása területén és tekintetében. Az előadóművészeti terület döntően évad időviszonylatban működik. A művészek állandó vagy alkalmi szerződtetése is az e setek döntő hányadában évadhoz kötött. A produkciók bemutatása vagy felújítása, az előadássorozatok évadokra készülnek. A programok jelentős részét az érintettek pályázatok útján kapott támogatásokból tudják megvalósítani. A legnagyobb kultúrafinanszírozó alapprogram elkülönített állami pénzalapként jobban tudná a fenti ellentmondásokat kezelni fejezeti kezelésű előirányzatként. Az előadóművészeti területen igény van arra, hogy neves külföldi művészek hazai fellépésével színesítsék programjaikat. A nemzet közi hírnevű művészek programjai azonban általában évekre előre ismertek, hazai meghívás lekötéséhez több évre előre történő kötelezettségvállalás szükséges. Ehhez a felhatalmazás elkülönített állami pénzalapból megadható, ellentétben a mai gyakorlattal. A z új technológia fejlődése, illetve a tudatos fejlesztés hosszú távú, kiszámítható, stabil finanszírozási forrást igényel, amelyhez nemzetgazdasági érdek is fűződik. Az alap ezt a finanszírozási szerepet képes lesz betölteni. Az épített kulturális örökség területén adódó feladatok általában hosszabb távú pénzügyi kötelezettségvállalást igényelnek. A költségvetési vita alól kivont alap ezt az igényt kiszámíthatóbbá, tervszerűbbé tudja tenni. A szakmai érvek mellett nem hanyagolható el, hogy a gazdálkodó szer vek bizalma nagyobb az elkülönített állami pénzalappal szemben, mint a költségvetés egyéb alrendszereivel. Amíg az alapprogram alapként működött, voltak önkéntes befizetések. Fejezeti kezelésű előirányzatként ilyen befizetés nem volt. Az alap révén a kultú ra önfinanszírozási képessége javul. A törvény főbb elemei a következők. Az alapprogramból Nemzeti Kulturális Alappá - a továbbiakban alapként használjuk - való átalakulás kimondása. A másik: a tervezet az államháztartási törvény szabályaival összhangban m egfogalmazza, hogy az elkülönített állami pénzalap felett a rendelkezési jogot a nemzeti kulturális örökség minisztere gyakorolja.
