Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulásról és a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részl... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. ILLÉS ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
3021 Szeretnék visszatérni a négy módosító indítványhoz. Igazából ké t irányt határoznak meg Illés Zoltán módosító indítványai: egyrészt szeretné az élettartamhosszabbítást elvetni, illetve leállítani a kis és közepes radioaktivitású hulladékok elhelyezését célzó bátaapáti tároló építését. Az első esetben itt a vitában már többször felmerült, hogy milyen esetleges környezeti károsodások bekövetkeztét kell mérlegelnünk. Én azt gondolom, hogy egészen más lenne a helyzet, és Illés Zoltán képviselőtársam nagyjából olyan álláspontot képvisel, mintha most kéne döntenünk arról, ho gy építsünke atomerőművet, vagy ne építsünk atomerőművet. Ez elhangzott ma már a vita során. Én azt gondolom, hogy egy élettartamhosszabbítás egészen más dologról szól, mint egy új erőmű létesítése, bár azt gondolom, hogy fél évvel ezelőtt még egészen má s megközelítése lehetett volna magának az élettartamhosszabbításnak is akár, így az olajárrobbanás és a fosszilis energiahordozók hihetetlen árnövekedése következtében, én azt gondolom, egészen más megvilágításba került mára ugyanez a kérdés. Hiszen ha me gnézzük azt, hogy meddig állhat rendelkezésünkre ilyen típusú energiahordozó, akkor nagyjából a szakértők véleménye egybevág abban, hogy 3040 év lehet hátra. Ha megnézzük azt, hogy uránércből mennyi tartaléka lehet a földnek, akkor az viszont legalább két száz évre elegendő. Ez sem egy nagy időtáv egyébként az emberiség léptékét tekintve. Azt gondolom, ma - és ez is elhangzott már a vitában - nem vagyunk még felkészülve arra, hogy alternatív energiahordozókkal, megújuló energiaforrásokkal kiváltsuk azt az e nergiaigényt, amelyre nemcsak a lakosságnak - és erről ma még talán kevés szó esett , hanem a gazdaságnak is nagyon nagy szüksége van. Arról beszélünk, hogy versenyképes gazdasághoz kell megteremtenünk a feltételeket Magyarországon, ebbe az is beletartozi k, főleg ha, mondjuk, működőtőkebevonásban is érdekeltek vagyunk, és a hazai vállalkozások fejlesztését is szem előtt kell tartanunk, hogy megfelelő energiamennyiséget kell biztosítanunk megfelelő áron a vállalkozások számára is. Elhangzott Illés Zoltán k érdése, hogy kinek az érdeke az élettartamhosszabbítás. Én azt gondolom, hogy egyrészt a magyar állampolgárok érdeke, ez ma már itt elhangzott, a kedvező előállítási költségek miatt, és Szalay Gábor képviselőtársam is felvetette itt az árak kérdését. Való ban, ha azt akarjuk garantálni, hogy kiszámítható energiaárak maradjanak Magyarországon, akkor abba beletartozik a paksi erőmű által előállított villamos energia mennyisége is, arról nem beszélve, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk akkor, ha ezt energ iaimporttal kell legalább átmeneti időszakra pótolnunk. Hiszen amíg a hazai alternatív energiaelőállítás fejlődése nem teszi lehetővé ennek a kiváltását, addig mindenféleképpen ez marad, ez pedig a külkereskedelmi mérleg romlása mellett nemzetbiztonsági k ockázatokat is rejt magában. Tehát ezeket mind mérlegelnünk kell ebben az esetben. Emellett, a magyar állampolgárok érdeke mellett jön a gazdasági szereplők érdeke, azt gondolom, hogy ez is nagyon fontos. Azon kéne inkább gondolkodnunk, hogy az élettartamhosszabbítás eldöntését követően a hátralévő valamivel több mint húsz év alatt megteremtsük a feltételeit annak, hogy biomasszával, szélenergiával vagy éppen a geotermikus energiahasznosítással kiválthassuk ennek a megtermelt energiamennyiségét. Azt gondol om, hogy ebben sajnos ma rosszul állunk. Tehát mélyen egymás szemébe kell néznünk, kormánypárti képviselőknek, ellenzéki képviselőknek, azt hiszem, hogy mind a ketten hibáztunk ezen téren, és csak közös összefogással tudjuk ezt a folyamatot felgyorsítani. Itt különös jelentősége lehet a nemzeti fejlesztési terv második ütemének, mert a nemzeti fejlesztési terv következő ütemében kiemelt pontban kell kezelni az ilyen típusú beruházások támogatását. A másik két módosító indítvány a kis és közepes radioaktivit ású hulladéktárolók megépítéséről szól. Én azt gondolom, hogy élettartamhosszabbítás nélkül is kötelességünk lenne ezt megépíteni, mert a tárolás biztonságának a kockázatát jelentősen rontja az, hogyha a meglévő ideiglenes
