Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
2883 rugalmasabb foglalkoztatásában megtartható ez a fajta foglalkoztatási szint, miközben egyébként növelhető a szolgáltatások színvonala, és csökkenthető az állam működési költsége. Kritikával il lette, hogy a foglalkoztatottak több mint 60 százaléka a szolgáltatásban van. Szeretném elmondani, hogy ez a fejlett piacgazdaságokhoz képest még alacsony szám, mert 70 százalék környékén van (Dr. Csáky András: Ebben benne van a közszféra is.) , úgyhogy ma még, ha megnézi, összenézi más fejlett országokkal, hogy ott az ipar és a mezőgazdaság milyen foglalkoztató, lényegesen kevesebb, mint nálunk. Miközben egyetértek azzal, hogy a képzés és gazdaság kapcsolatát erőteljesen sűrűre kell szőni, aközben önnek is elmondom, hogy önök is benne voltak abban a kormányban, koalíciós kormányban ’98 és 2002 között, amely kormány oktatáspolitikájának az eredménye, hogy a felsőfokú végzettségű pályakezdőmunkanélküliség ilyen drasztikusan nő. Mert valóban, ahogy mondja, nem abban az iskolai végzettségi szerkezetben, nem abban a szakmaszerkezetben és nem abban a földrajzi szerkezetben történtek a beiskolázások, ahogy azt a gazdaság, a munkaerőpiac igényelte volna. De ez nem az elmúlt két év, három év terméke, ezek a fiatalok nem most járták ki két év alatt az egyetemet! Ennyire tudunk számolni! Úgyhogy érdemes ezen elgondolkodni, és végiggondolni, hogy vajon szabade ilyen oktatáspolitikát folytatni, amit csinált a ’98 és 2002 között működő kormány. A megváltozott munkaképessé gűek támogatása. Szeretném eloszlatni a tévhitet, semmivel nem csökkentette a kormány az összegeket, 55 milliárd forintot költünk az idén, és jövőre is még ennyit fogunk költeni erre. Ez kétszerte több, mint amit 2002ben, a legutolsó évében költött a Fide szkisgazdaMDFkormány. Itt is szeretnék kérni egy kicsi mértéktartást a bírálatban, már csak azért is, mert itt tetszettek hagyni ránk egy olyan elavult rendszert, ami minden pontján lehetővé tette a visszaélést, a pénzek elszivárgását, és semmifajta sza kmai követelményt a közpénzekhez nem rendelt. Ezt átalakítottuk. Szeretném azt a tévhitet is eloszlatni, hogy ez a cégek ellen történt. Elmondtam többször is már a parlamentben, még egyszer elmondom, hat hónapig tárgyaltunk a cégekkel, a cégek képviselőive l és a munkavállalók képviselőivel, és konszenzussal döntöttünk a támogatási rendszer megváltoztatásáról. Ha kívánja a képviselő úr, bemutatom a Védett Szervezetek Országos Szövetségének levelét, amely a tárgyalások lezárulta után az én postámban megjelent , hogy megnyugodjon, hogy teljes egészében a cégek egyetértésével történt a szabályozás módosítása. Ön aprónak minősítette az adóreformját vagy ötéves adóprogramját a kormánynak. Hát attól függ persze, ki milyen léptékben gondolkodik. Hogy 1080 milliárd fo rint ott marad a munkavállalóknál és a munkáltatóknál, ezt lehet aprónak minősíteni. Az előző kormány ’98 és 2002 között nemhogy ennyit otthagyott volna, hanem majdnem ennyit elvett a munkavállalóktól és munkaadóktól. Ön fölvetette, hogy az általános kedve zmények helyett a célzott kedvezmények célszerűbbek lennének. Őszintén megmondom, ez egy dilemma. Mi is a célzott kedvezményeket használjuk, mint láthatta az eddigi intézkedésekben, meg láthatja a jelentésben is, ugyanakkor mivel rendszeresen találkozom vá llalati vezetőkkel, azért, hogy kontrolláljam, hogy a tervezett intézkedéseink a vállalkozói szférában milyen hatást válthatnának ki, a cégek vezetői nekem rendszeresen azt mondják, hogy inkább az általános adó- és járulékkedvezményben gondolkodjunk, mert ők nem tudják követni a célzott, célorientált, célcsoportra, problémára orientált kedvezményeket. Ez egy valódi dilemma, én is azt gondolom, a mindenkori kormányoknak ezt valahogy meg kell válaszolni. Mi is a célzott logikát használjuk, de nem feltétlenül értenek egyet ezzel a versenyszektor résztvevői. Ismételten szeretném megnyugtatni, képviselő úr, hogy a kormánynak sem szándékában nincs az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét csökkenteni, sem nem tett ilyen javaslatot a parlament asztalára, nincs i lyen javaslat a parlament asztalán. Ha ön a munka törvénykönyve módosítására gondol, akkor azért arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a minimálbérről való egyetértési kötelezettség most is benne van a törvényjavaslatban, ’98 és 2002 között ezt önök sz emrebbenés nélkül kivették a munka törvénykönyvéből, és egyoldalúan döntött a kormány, ehhez képest mi ezt már rögtön az elején bevezettük, és fent is tartjuk.
