Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (Harrach Péter): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz):
2872 rendszerében. 2002. szeptember 1jétől átfogó és jelentős béremelést hajtunk végre úgy, hogy e gy egyszeri 50 százalékos béremelés, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálbérnövekedés valósuljon meg.” Egy kicsit részletesebben szólnék arról, hogy mi is valósult meg ezekből az ígéretekből. 2002. szeptember 1jétől valóban megtörtént az 50 százalékos béremelés, de ennek fedezetét csak 2002 végéig biztosította a kormány, arra a bizonyos három hónapra. Abból a pénzből, azokból a forrásokból volt ez lehetséges, amit a polgári kormány tartalékként otthagyott a költségvetésben. (15.00) 2003. j anuár 1jétől azonban a normatívák ezt a béremelést már nem fedezték. Emiatt, ahogyan ezt egyébként akkor az Állami Számvevőszék is több alkalommal megállapította, 100 milliárdos hiányt görgetnek az önkormányzatok. 2003ban mi történt? Egy nullaszázalékos béremelés történt a pedagógusoknál. 2004ben az önkormányzatok háromnegyede, az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2355 helyi önkormányzat nem tudta végrehajtani a 6 százalékos béremelést, illetve nem teljes egészében. 2005ben pedig egy üres bértáblát nyújtott be a kormány, üres bértáblával nyújtotta be a kormány a költségvetést. Ezt az ÁSZ ismételten kifogásolta. A végül javasolt béremeléshez sem adott megfelelő forrást a kormány, annak közel fele, 1314 milliárd forint hiányzott. Az ÁSZ szerint ez és a 2004ről örökölt helyzet a forráshiány növelését okozta. A kormány szerint a különbözetet takarékossággal kell biztosítani. A takarékosság egyik eredménye ebben az évben 218 bezárt óvoda, iskola, illetve egyes szervezetek által készített felmérések szeri nt mintegy 6 ezer elbocsátott pedagógus. A 2006os költségvetést is megkaptuk, most tárgyalja az Országgyűlés. Újból üres bértálát nyújtott be a kormány, tudjuk, hogy a tárgyalásokon egy 4,5 százalékos emelésről van szó, de csak szeptember 1jétől, ez éves szinten másfél százalékot jelent. Az önkormányzatok ugyanakkor 28 milliárd forinttal kevesebbet kapnak majd oktatási támogatásra. Ez 5 százalékos csökkentést jelent gyerekenként, 19 300 forintos elvonást. Könnyű azt belátni, hogy jövőre mit fog ez ismét o kozni majd a pedagógusfoglalkoztatásban. A felsőoktatásban a helyzet lényegében megegyezik a közoktatással. Ezen a területen a támogatások szinten maradtak, ugyanakkor az állandó elvonások, maradványképzések, zárolások évi több tíz milliárd forint hiányt e redményeztek. A megszorításokat ezen a területen is csak elbocsátásokkal tudták ellensúlyozni, csak az idén több ezer ember került az utcára. 2005ben az év elején a Magyar Rektori Konferencia írt nyílt levelet a miniszterelnökhöz, melyben felhívták a figy elmét arra, hogy a felsőoktatásban nincs meg a béremelések kifizetéséhez a szükséges fedezet. Magyar Bálint a válasszal meg is előzte a miniszterelnököt, és felelt a rektoroknak: támogatná, hogy a szeptemberi 4,5 százalékos béremelés ne legyen kötelező, ha nem csak ajánlott. Úgy gondolta, az a normális, hogy az állami intézményrendszerben, a felsőoktatásban a közalkalmazottak esetében fakultatív legyen a béremelés, aki képes rá, az kifizeti, aki nem, ott egy kicsit vékonyabb lesz majd a boríték. A miniszter szerint nem probléma, ha egy egyetemről 500 embert kell elküldeni, hiszen abból 350 nem is oktató, azaz egyetemenként 100150, összességében 23 ezer oktató elküldése nem árt a felsőoktatás színvonalának. Pedig árt, hiszen hosszú távon ez a minőség romlásá hoz vezet. A gyakorlatban olyan történetek vannak, hogy a hallgatók a kreditrendszerben nem tudnak felvenni bizonyos tárgyakat, mert nincs elég oktató. De mi legyen az elbocsátott technikai dolgozók eddig elvégzett munkájával? A miniszter felhívta a figyel met arra, hogy nem helyes, ha az ilyen munkát közalkalmazottak végzik az egyetemeken, inkább a hallgatók végezzék ezt el diákmunka keretében, hiszen ez a minimálbér összegéig járulékmentességet élvez. Csodálatos foglalkoztatási elképzelés! Az óvónőnek kész ülő vagy filozófia szakos hallgató két előadás között délelőtt, mondjuk, villanyt szerelne, délután pedig kertészkedéssel relaxálnak a másnapi zárthelyi dolgozatra. De komolyra fordítva a szót milyen közalkalmazotti béremelés az, amit csak az hajt végre, a ki akar vagy aki tud?! A kormány ma nyugodtan szemléli,
