Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2865 Az adórendszer átfogó, alapvető megváltoztatása is alkalmas lenne, lehetne a foglalkoztatás bővítésére. De az eddig követett gyakorlat és a je lenleg is tervezett apró módosítások nem eredményeztek e téren lényeges változtatásokat. Arról nem is beszélve, hogy az államháztartás jelenlegi helyzete a kormány helytelen gazdaságpolitikájának következményeként nagyon szűk mozgásteret enged ezen a téren . Lényegesen nagyobb hatást lehetne elérni a kedvezmények olyan meghatározásával, mely szerint nagyobb adókedvezményt kapnának a hátrányos helyzetű térségekben a munkahelyeket megtartó, új munkahelyeket létrehozó vállalkozások, valamint a hátrányos helyzet ű munkavállalókat foglalkoztatók. Mindig hatásosabb, ha általános kedvezmények helyett célzottan kapják a munkaadók a támogatásokat, annál is inkább, mivel a szűkös anyagiak sem teszik lehetővé, hogy abból mindenki részesüljön. Arra azonban figyelni kellen e, hogy csak olyan munkaadók kapjanak támogatást, amelyek biztos gazdasági alappal rendelkeznek, és nem számolják fel őket a támogatás után egy esztendővel. Ugyancsak további adókedvezmények nyújtásával lehetne a már sok éve hajtogatott részmunkaidős fogla lkoztatás bővítését elérni. Kétségtelen ugyanis, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás többletkiadást jelent a foglalkoztatóknak, és ezeknek a kompenzálására kellene az aktív munkaerőpiaci eszköz szélesebb körű alkalmazását lehetővé tenni. A különböző opera tív programok keretében adott pályázati lehetőségek csak akkor eredményeznének a foglalkoztatás jelenlegi helyzetében lényeges változtatást, ha az anyagiak hiánya miatt nem kellene formai okokra hivatkozva a pályázatok jelentős hányadát elutasítani, ha lec sökkenne a pályázatok elbírálási ideje, és hamarabb jutnának a nyertesek a pályázati pénzekhez. Megfontolandó lenne az utólagos finanszírozás merev szabályainak enyhítése a részfinanszírozás lehetővé tételével. Indokolt volna az egyedi kormánydöntés alapjá n támogatott beruházási projektek számának csökkentése, helyesebb lenne ezeket a pénzeket is a pályázati rendszerbe kanalizálni. Nem nagy kreativitásra és aktivitásra utal a jelentés azon része, ahol a kormány 2006. évi tervei és tennivalói szerepelnek, ug yanis többször csak addig jut, hogy kijelenti: megvizsgáljuk, vagy hogy meg kell vizsgálni valamely meglevő problémát. Ha a kormányzati ciklus utolsó fél évében csak vizsgálat lesz, akkor ebből nagyon sokára lesz gyógyulás. Helyeselni lehet a közszférában 2005. január 1jével indított prémiumévek programot, amely elősegíti a fokozatos, méltányos és gondoskodó kivonulást, de legalább ilyen fontos lenne az is, hogy a nyugdíjazást követően újabb méltányos és gondoskodó szempontok alapján ne lehessen ide vissza kerülni. Jelenleg ugyanis elsősorban a közszférában jellemzők a nyugdíj melletti foglalkoztatás és a felsőfokú végzettségűek elhelyezkedési nehézségei. A jelentés szerint a versenyszférában nincs a kormánynak közvetlen bérmeghatározó szerepe, ami azért annyi megjegyzést feltétlenül megérdemel, hogy épp most tervezi módosítani a minimálbér megállapításának szabályait a kormányzat, csökkentve ezáltal az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörét. Az oktatásiképzési rendszer átalakításán ál sajnálatos módon nem gondolnak arra, hogy a szakképzés felügyeletét vissza kellene adni a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumnak, és a jelenleginél lényegesen nagyobb hatáskört, feladatot kellene adni a szakmai kamaráknak. Ez erősítené val ójában a képzés gazdasággal való kapcsolatát. Nem kidolgozott a térségi integrált szakképző központok és a meglevő szakképzési intézmények kapcsolata, működésük koordinálása. Enélkül ugyanis csak tovább nő a már jelenleg is érzékelhető intézményi káosz a s zakképzés területén. A felsőoktatási képzésben tervezett változtatásnál nem elegendő a kitétel, hogy az elkövetkező évek során már a munkaerőpiaci igények szerint kerülnek megállapításra a tagozatonként felvehető, államilag finanszírozott hallgatók kerets zámai, ezt ugyanis valakiknek, valamilyen szervezeteknek kellene feladatul adni, de lehetőleg olyanoknak, akik ismerik a munkaerőpiac igényeit.
