Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - FILLÓ PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2857 mondja, hogy a cél a teljes foglalkoztatottság megteremtése, de úgy gondolom, hogy ha körülnézünk E urópában vagy akár a világban, akkor azt látjuk, hogy a fejlett társadalmak döntő többségében vagy azt lehet mondani, hogy szinte sehol sincs teljes foglalkoztatottság, sehol nem tudták ezt a szép célkitűzést megvalósítani, és mindenhol hasonló problémákka l küszködnek, mint amivel mi is küszködünk. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A miniszter úr már említést tett arról, hogy ki teremthet Magyarországon munkahelyeket. Ez is egy nagy vitakérdés a mindenkori ellenzék és a kormányzat között. Mi úgy gondoljuk, hogy nem a kormányzat elsődleges felelőssége Magyarországon munkahelyeket teremteni, nem is teheti ezt meg. Ha megnézzük a magyarországi munkahelyek összetételét, a tulajdonosok összetételét, akkor ebből egyértelműen k övetkezik: nem lehet az cél, hogy államilag, az állam hozzon létre munkahelyeket, ezt a piacnak, a gazdasági szereplőknek kell megtenni. Mit lehet tenni tehát annak érdekében, hogy több munkahely legyen Magyarországon? Természetesen növekednie kell a gazda ságnak, ez az alapvető feltétel. Ha a gazdasági növekedés lanyhul vagy nem eléggé gyors, akkor nemhogy növekednének a munkahelyek, hanem sajnálatos módon csökkenni fognak. Szerencsére ezzel pillanatnyilag nem kell szembenéznünk. Ugyanakkor mit tudunk tenni ? Azt tudjuk tenni, igen tisztelt képviselőtársaim, amely folyamatok már elindultak, és a jelentésben is szerepelnek, csökkentenünk kell és folyamatosan csökkentenünk kell a munkabérekre rakódó közterheket, és ebben én nagyon komoly elmozdulásokat látok, h iszen például a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése egy óriási pluszterhet vesz le a vállalkozások válláról, és ha megnézzük, hogy adózásban is az elmúlt három és fél évben mi történt, akkor azt lehet látni, hogy bár nem olyan nagy mértékben, m int ahogy valamennyien szeretnénk, de az ésszerűség és a lehetőségek határain belül sikerült az adókat is csökkenteni. Szintén fontos, hogy a kormányzat a képzésben és a felnőttképzésben hosszú távon tudjon előre gondolkodni, és olyan képzési intézményeket indítson be, az iskolarendszerben is olyan változtatásokat indukáljon, amelyek közelebb hozzák a piaci igényeket és a képzést. Sajnálatos módon az elmúlt évek során ez nem így volt, és ennek most isszuk a levét, igen tisztelt képviselőtársaim, hiszen azok a fiatalok, pályakezdők, akik most munkanélküliséggel küszködnek, 45 évvel ezelőtt kerültek beiskolázásra, és sajnálatos módon most azzal nézünk szembe, hogy több tízezer fiatalnak kell az iskolapad elhagyása után újabb és újabb képzésekben részt venni a zért, hogy a munkaerőpiacon egyáltalán esélyük legyen, hogy el tudjanak helyezkedni. Tisztelt Miniszter Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Úgy is, mint a Magyar Szocialista Párt munkástagozatának a vezetője, néhány szót szeretnék arról szólni, hogy mi a h elyzet most a munkahelyeken. Ha elmegyünk egy foglalkoztatóhoz, és ott elkezdünk beszélgetni a munkásokkal, a munkásemberekkel, akkor a legnagyobb félelmük tulajdonképpen az, hogy elmondják: bár tudják, hogy nagyon sok szempontból ki vannak szolgáltatva, n agyon sok szempontból olyanokat kérnek tőlük, amiket legjobb lenne visszautasítani, mégsem tehetik ezt meg, hiszen félnek a retorziótól, félnek attól, hogy elveszítik a munkahelyüket. A munkahelyek döntő többségében a rendszerváltás nemhogy javuló, hanem i nkább csökkenő jóléti szolgáltatásokat hozott, az emberek döntő többségét sajnálatos módon minimálbéren foglalkoztatják, és az egyéb jövedelmek legtöbbször a zsebbe kerülnek. Itt merül fel az a kérdés, hogy vajon lehete Magyarországon radikálisan csökkent eni a bérre rakódó közterheket akkor, ha a munkában lévők nagy többsége is csak minimálbér után fizet adót, csak minimálbér után fizet járulékot. Úgy gondolom, hogy nem. Ezért kell megtennünk minden annak érdekében, hogy kifehérítsük a feketemunkavégzést, hogy megszüntessük a feketetúlóráztatást a munkahelyeken, hogy kikényszerítsük a munkaadók részéről a jóléti szolgáltatások szinten tartását vagy emelését. Ez közös felelősségünk, igen tisztelt képviselőtársaim. Egy olyan ügyről szeretnék szólni, amiről még kevés szó esett, de amit én alapvető fontosságúnak tartok. A rendszerváltást követően, még az első kormányzat idején megszűnt a
