Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi ... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2833 javaslatban, de attól még nem várható radikális változás a tőkepiaci alapok megítélésében és mozgásában, hogy most ezen törvény hat álya alá rendezik a sorsukat. Pedig a vállalkozások fejlesztésének egyik fontos, és eddig, valljuk be, kihasználatlan eszköze lehet egy jól működő kockázatitőkealaprendszer. Azonban ezúttal is csak maszatolás történik az ügyben, és a tényleges lépés megin t elmaradt. A harmadik blokkban a kormány azt javasolja, hogy válasszuk szét a Magyarországon jelenleg egy kezelési egységben lévő központi értéktári és az elszámolóházi tevékenységet. Itt sem érhető tetten az, hogy a változtatással kapcsolatosan milyen tö bblet keletkezik. Hiszen bármilyen átszervezés először mindig kiadásként jelenik meg: többletadminisztráció. Az átszervezés kapcsán várhatóan lesznek működési anomáliák, a munkaerőátszervezések mindig ellene hatnak az érdekeltségnek, ezáltal a hatékonyság nak, és még sorolhatnánk. Ezzel szemben nem kézzelfogható az átszervezés eredményessége, nyeresége, és az erre utaló indoklás sem megnyugtató. Összességében tehát elmondhatjuk, mint ahogy azt már elöljáróban is említettem, hogy némely módosítással egyet tu dtunk érteni, van olyan elem, ami támogatható, de sok módosítás, sok elem azonban nem rakja helyre a valós problémát, és mint ahogy a többi, ősszel beterjesztett indítványuk, látszatcselekvés jellegűek, azaz valószínűleg mindegyikkel találkozunk egy év múl va. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, aki a hitelintézeti törvényjavaslathoz előterjesztett kisebbségi véleményt ismerte ti ötperces időkeretben. A képviselő urat illeti a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat költségvetési bizottsági értékelés éről számolok be. Úgy, ahogy már hallottuk a többségi vélemény ismertetését, és Lenártek képviselő úr részéről az egész csomag egyik részének értékelését, most engedtessék meg, hogy én arról a részéről adjak jelentést, amely a lakásszövetkezetek finanszíro zását tárgyalja. Nagy a kísértés, hogy az ember ilyen alkalommal leltárszerűen értékelje a törvényjavaslat főbb pontjait. Azonban egy másik jó megoldás, amit én választok, hogy egykét elemét alaposabban értelmezem és elemzem; nevezetesen, azt a gondolatot , hogy a lakásfinanszírozás hogyan is történik. A normális, szokásos hozzáállás az, hogy emberek megtakarítanak, egyének, családok, és az mintegy magja lesz az elindulásnak, ahhoz kölcsönt vesznek fel, és így kerül sor arra az egyénileg, gazdaságilag, társ adalmilag, politikailag igen fontos folyamatra, hogy lakása lesz embereknek. Gondolom, érződik az előadásomból, elmondásomból, hogy itt többről van szó, mint csupán finanszírozásról, itt egy társadalmipolitikai folyamatról van szó. Persze, a kulcs hozzá a finanszírozás, és most a témának ezzel az aspektusával foglalkozunk. Az intézményrendszer persze van, és alakulóban van, jó néhányan részt vettünk az elmúlt esztendők során ennek a formálásában, a lakástakarékpénztárakat alakítottuk, aztán továbbformáltu k, és működnek ezek, bár nemritkán hallunk kifogásokat, panaszokat, ami bizony szorongató, hogy gyakran olyan panaszok kerülnek hozzánk, amelyek igen súlyosak, és nemigen tudunk velük nyomban mit cselekedni. Most ezért kívánatos, hogy a törvényhozó a témáv al foglalkozzon, ezért kívánatos, hogy a kormány idehozta ezt az Országgyűléshez. Ami a fogyatékosság, vagy ami nem felel meg teljesen az elvárásoknak, az, hogy azokra az egyéni esetekre, amelyeket hallunk, amelyekbe belebotlunk, néha panaszképpen jutnak e l hozzánk, mintha nem volna megoldás - esztendőkön át a Baumag, meg a Pilis Szövetkezet, és még tucatjával vagy százával mások. Persze, én nem az aberrációkról kívánok most szólni, azonban megemlítem, hogy ez egy bizonyítéka, jelzője annak, hogy milyen mér tékig vagyunk képesek és nem vagyunk képesek a témával megfelelően foglalkozni.
