Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TATAI-TÓTH ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2813 település, ahol a család él. Minden vizsgálat arra utal, hogy ez a két körülmény alapvetően befolyásolja, meghatározza a gyerekek lehetőségeit, és az oktatási rendszer, bár önmagában megoldani nem tudja, de köteles az itt keletkező hátrányok csökkentése, felszámolása érdekében különböző feladatokat megoldani. Ebben a tevékenységben kiemelkedő, mással nem pótolható szerepe van az óvodáknak és az alsó tagozaton végzett munkának. Éppen ezért a száz lépés programjában az a célkitűzés szerepel, hogy ahol csak megoldható és ahol csak lehetséges, az óvoda és az alsó tagozat a gyermekek lakhelyén vagy ahhoz nagyon közel működjön, és a felső tagozatos oktatásban pedig már a szakszerűség, az osztott oktatás, a szakrendszerű oktat ás követelményének kell hogy eleget tegyenek az erre kötelezett önkormányzatok. (9.50) Nem írjuk elő, hogy milyen formában kell ezt az önkormányzatoknak megoldaniuk, de egy dolog biztos: egyetlenegy iskolafenntartó, egyetlenegy önkormányzat sem engedheti m eg magának azt, hogy az illetékességi területén élő gyermekek ne kapjanak a törvényekben és a jogszabályokban előírt színvonalú oktatást és képzést. Ha ezt úgy tudják jobban megoldani, hogy társulásos formában tartják fenn az intézményeiket, akkor úgy oldj ák meg, ha ezt úgy tudják jobban megoldani, hogy önállóan tartanak fenn intézményt, akkor úgy oldják meg, de az alapvető cél, hogy a gyerekek hozzájussanak ahhoz az oktatáshoz, ahhoz a neveléshez, amelyet minden egyes magyar gyermek számára az alkotmány bi ztosít, és ettől eltérést nem szabad engedni. A szakképzés kiemelt jelentőségéről államtitkár úr is szólt, a beterjesztett törvényjavaslatban is ez szerepel. Melyek azok az általános problémák, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak segítenie, megoldania kel l? Nem mehetünk el a mellett a tapasztalat mellett, amely a szakképző iskolákból érkezik. Én a legfontosabbnak, leggyorsabban megoldandónak azt a feladatot látom, amely a lemorzsolódásból következik. Ugyanis azok a gyerekek, akik bekerülnek ugyan a szakkép ző iskolákba, de különböző okokból a szakképesítés megszerzése előtt elhagyják az iskolarendszert, jó esetben betanított munkát végezhetnek, napszámos munkát végezhetnek, rosszabb esetben munkanélküliek lesznek. Nyilvánvaló, hogy szembe kell néznünk ezzel a ténnyel, keresni kell az okokat, hogy miért hagyja el a gyerekek egy jelentős része idő előtt az oktatási rendszert. A szakképző iskolák vezetőivel folytatott konzultációból azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy sok esetben a 910. osztályban szinte csak elméleti képzést nyújtó iskolai elfoglaltságok nem kötik le a gyerekeket, várják már, hogy a szakmával kapcsolatba kerülhessenek, és miután sok esetben nincs türelmük kivárni, hogy ez bekövetkezzék, elhagyják az általános képzést nyújtó szakiskolai évfolya mok során már az iskolát. Mi itt a megoldás? A megoldás az, ha lehetővé tesszük, és erről is szól a száz lépés programja, hogy a gyakorlati oktatás egy bizonyos része, amely összeegyeztethető a különböző nemzetközi és hazai előírásokkal, már a képzés 910. évfolyamán is előtérbe kerülhet, tehát nagyobb időkeretet lehet a jövőben majd a gyakorlati képzésre fordítani a 910. osztályban is. Ugyanakkor gondoskodni kell azoknak a gyerekeknek a képzéséről is, akik bármilyen ok miatt nem végezték el a 8. osztályt. Erre nyújt lehetőséget a felzárkóztató oktatás, amelynek a rendszere már kidolgozott, tehát megkezdődhet a jövő évben, illetve folytatódhat. Új elem, hogy a 8. osztályt elvégzett gyerekek közül azok, akik nem vállalkoznak a 910. elméleti jellegű évfolyam elvégzésére, szintén bekapcsolódhatnak a felzárkóztató képzésbe, és rövidebb idő alatt juthatnak el a szakképesítés megszerzéséig. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a feltételeknek a biztosítása az iskolák számára külön feladatot jelent, de azt tapasztaltam, hogy a legtöbb szakképző iskola a gyermekek érdekében szívesen vállalja és végzi majd ezeket a többletfeladatokat. A szakképzés zsákutca jellegét meg kell szüntetni, biztosítani kell azt is, hogy a szakképzésbe bekapcsolódó gyerek, ha később tovább kíván tanul ni, erre a lehetősége meglegyen. Összefoglalva tehát, a szakképzési törvény módosításának a gyermekek, fiatalok szándékát, boldogulását kell szolgálnia, ugyanakkor össze kell hogy kapcsolódjon a társadalom igényével, a gazdaság, a piac igényével. Tehát leh etőleg olyan szakmai tudáshoz, olyan szakképzettséghez kell
