Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
2794 Mert ennyi gabona termett már Magyarországon anno a rendszerváltozás évei táján és azt megelőzően is, amikor nem kellett raktárbázisokat, raktártelepeket építeni. Én úgy gondolom, hogy itt az intervencióról azért elmondhatjuk azt, hogy az intervenció bevezetése - úgy fogalmazom - némi biztonságot vagy valamilyen kiszámíthatóságot jelentett a gazdáknak, ugyanakkor elveszítette a gabonapiac, a gabonatőzsde, a gabonakereskedelem azt a jelentőségét, amellyel korábban bírtunk. Itt az intervenciós árak egyértelműen be fagyasztották azokat az árakat, amelyek azért az év különböző időszakaiban, főleg a tavaszi időszakban följebb szoktak menni. Ma már tudjuk azt, hogy az intervenciós ár egy olyan limitárnak tekintendő, ami hosszú távon kiszámítható, de nem biztos, hogy elé g a termelőknek és a gazdáknak. Most gondolatot váltva: ha megnézzük a behozatali, külkereskedelmi mérlegünket, és hogy mit hozunk be ebbe az országba, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy miért hozunk be Magyarországra igen nagy mennyiségű hasított sertést, különböző húsféleségeket, miért hozunk be abba az országba zöldséget, amely zöldségtermelő nagyhatalom KözépKeletEurópában, amikor nem győzzük a külföldi salátákat, karfiolokat, paradicsomokat, de még a féligmeddig magyar, hungarikumnak neveze tt tv, tölteni való, fehér paprikát is külföldi kartonokban, a marokkóitól az izraeliig mindenféle kiszerelésben találni és látni. Nem kizárt, sőt tudjuk azt is, hogy igen nagy mennyiségű bort is importál Magyarország. Tudom, hogy bizonyos keresleti és kí nálati arányokat, illetve kínálati szortimenteket kell biztosítani, de meggyőződésem, hogy ezekből az árukból bizonyos időszakokon kívül Magyarországra behozni nem lenne szabad. Ez a mindenkori kormányzat felelőssége. Itt már a tejről, tejtermékekről nem i s beszélünk. Amikor Magyarországon túltermelés van a tejből, akkor olyan mennyiségű sajtot, sajttermékeket, tejtermékeket hozunk be az országba, ami jelentős részben a magyar tejtermelők piaci pozícióját nagymértékben rontja, és lehetetlen helyzetet teremt . Idéznék az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A 2004. évi külkereskedelmi adatok azt jelzik, hogy a megváltozott körülmények között a hazai piac minden tekintetben kitettebbé és védtelenebbé vált.” A “védtelenebbé” szót szeretném kiemelni. Ez a “védtel enebbé” azt jelenti, hogy bizonybizony minden esetben olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, ami majdnem mondhatnám, hogy néha már a gazdálkodók, gazdák csődhelyzetét is jelenti. Megkérdezhetjük, hogy teszünke érte valamit, hogy ez ne így történjen. Teszünk? - kérdezem. Én is úgy érzem, hogy semmiféle vagy nagyon kevés olyan intézkedés történt, ami a gazdákat ezeken a piacokon megvédje. Láttuk, tapasztaltuk, és megéljük azt ebből adódóan, hogy ilyen piacvédelmi intézkedések nincsenek, hogy olyan gazda sági kényszerben olyan szakmai kérdéseket rúgunk fel, ami magára a gazdálkodás menetére befolyással hat. Itt a monokultúrás termesztéstől kezdve nagyon sok mindent meg lehetne említeni. Az agrárollóról is volt szó. Arra a robbanásszerű szétnyílásra, ami 20 04ben megtörtént, csak néhány példát szeretnék elmondani. Mondhatni azt, hogy minden drágább lett ebben az országban mint inputanyag: növényvédő szerek, műtrágyák, vetőmagok, gépek, alkatrészek, az energiaárakról már ne is beszéljünk, akár a gázról vagy a gázolajról. Ezek mintegy 1012 százalékos inputanyagnövekedést eredményeztek. Természetes, hogy így a gazdálkodás jövedelmezősége inkább a nulla vagy a mínusz nulla, mint a pozitív eredmény. Ma már sokszor beszéltünk a bérekről, amelyek messzemessze elm aradnak a nemzetgazdaság átlagától. A foglalkoztatásról szóltunk, de egy dologról nem - ezt a mezőgazdasági bizottsági ülésen is elmondtam , ez pedig a kertészet jelentősége. Csak érintőlegesen beszéltünk erről. Meggyőződésem, hogy a magyar vidék, a vidék megtartóképessége érdekében különösen a délalföldi tájegységben a kertészet támogatása elengedhetetlen. A miniszter úr számtalan helyen idén is elmondta, hogy majd milyen kiemelt támogatásokat fog kapni a különböző kertészeti tevékenység. Sajnos látjuk, hogy a 2006. évi költségvetésben ilyen jellegű támogatásra semmiféle lehetőség, semmiféle optimizmus nincsen, megkérdőjelezhető egyáltalán ennek a kijelentésnek a komolysága. Tudjuk azt, hogy az a
