Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
2769 kevésbé biztonságos élelmiszert, és nekünk, termelőknek mindig a fejére húzzák vagy épp az orrára, hogy nem jól termelsz, drágán termelsz. Egy európai példát hadd mondjak: azért a kergemarha, vagyis a húsevő marha feltalálása az mégiscsak angol találmány, ugye, nem pedig a magyar paraszt találta föl, se nem a kisüzem, se nem a nagyüzem. De tudnék még egy másik példát is mondani, hogy a nálunk kukoricán hizlalt sertéshús hogyan tud versenyezni a halászati mellékterméken felnevelt - mondhatnánk azt, hogy döglött halon hizlalt - sertésekkel, mert azért az mégiscsak olcsóbb, mint ez. Tehát én azt hiszem, hogy a verseny, mint olyan, önmagában nem értékelhető teljes egészében, bár egyetértek azzal, am it mondott. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén kétperces hozzászólásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Nos, hát, egy újszülöttnek minden vicc új, mondja a Ludas Matyi is. (Lengyel Zoltán: Jó reggelt kíván ok! - Derültség.) Farkas Sándor úr felvetése kapcsán mondanám Parmalatügyben, hogy tény és való, hogy ha normál viszonyok lettek volna ’90től kezdve a magyar gazdaságban is, akkor talán kicsit könnyebb helyzetben lenne a magyar mezőgazdaság is. Ugyanakko r szeretném emlékeztetni, bár ő még nem érte meg annak idején, hogy volt az MSZPnek egy olyan javaslata és kezdeményezése, hogy még egynéhány maradék állami tulajdonban levő élelmiszeripari cég kerülhessen termelői tulajdonba. Ez sajnos akkor elvetélődöt t, és nem sikerült megcsinálni, márpedig a mai napig ez az egyik alapvető és nyomasztó gondja a mai magyar mezőgazdasági termelőnek, hogy nincs meg az a vertikum, ami sajnálatosan az egyéb versenytársaknál hosszú évtizedek óta kialakult és létezik. Tehát e bből adódóan azt az egykét próbálkozást, amit úgyahogy most már sikerül visszacsinálni, sikerül megpróbálni, hogy termelői kézbe kerüljenek, legyen akár Parmalat, legyen akár, mondjuk, a borászati üzem Izsák környékéről, azt valahol üdvözölni kellene, és meg kellene próbálni szorgalmazni és ezt támogatni. Talántalán azt mondom, hogy nem annyira bírálni, hanem inkább dicsérni kellene ezeket a próbálkozásokat. Köszönöm. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra következik Farkas Sándor képviselő ú r, Fidesz. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsó felszólalásához Karakas Jánosnak annyit szeretnék mondani, hogy ezek mind csodálatos gondolatok, amit elmondott, én megéltem ezt az időszakot végig, de azt azért tudni kell, ugyanúgy, ahogyan most is szenvednek a mezőgazdasági termelők a tőkehiányban, akkor is ugyanúgy szenvedtek, amikor esetleg lehetőségük lett volna erre. És akkor melyik kormány volt? (Közbeszólások: Antallkormány.) Nem akarok visszat ekintgetni, de ugyanígy nem tőkésítették fel a termelőket, ugyanúgy nem segítettek semmiféle lehetőséghez, de ez elkezdődött már ’88ban, mondjuk meg őszintén, vagy ’87ben. Ne menjünk még távolabbra vissza, onnan kezdődött az agrárüzemeknek, agárfeldolgoz ó élelmiszerláncoknak a privatizációja. Akkor még abszolút nem tudtak beleszállni a termelők, mert semmiféle tőkéjük nem volt, ebben, azt hiszem, megegyezhetünk, és ezen vitát nem kell nyitni. Nem ez volt a kétpercesem szándéka, hanem Karsai Péter mondandó jához szerettem volna néhány gondolatot fűzni, az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetése és a mai állapot gondolatát szeretném megosztani önökkel. Tudják azt nagyon jól, hogy ebben az évben bizonyos megyékben, sorsolás alapján néhány helyszínen az osz tatlan tulajdonnak a megszüntetésére az első földhivatali eljárások elkezdődtek. A személyes tapasztalatom az, hogy ezek teljesen rendben, normálisan működnek. De azt hiszem, nagyon sokan nem gondolták végig, és akkor, amikor Kis Zoltán is birtokszerkezetr ől, üzemméretről beszél, ez egy új helyzetet fog jelenteni Magyarországon. Erre jó
