Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. OROSZ SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság előadója:
2750 A környezetvédelmi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Orosz Sándor úrnak, a biz ottság előadójának. DR. OROSZ SÁNDOR , a környezetvédelmi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság ülésével gyakorlatilag párhuzamosan tárgyalta a környezetvédelmi bizottság az agrárgazdaság 2004. évi helyzetérő l szóló jelentést és e hét elején, egészen pontosan hétfőn az ezzel kapcsolatos bizottsági előterjesztést. Már most szeretném mondani, a bizottság mind a két előterjesztést így, egyben az általános vitára alkalmasnak minősítette, és hasonló an, mint a mezőgazdasági bizottságban, a kisebbség nem nemmel, hanem tartózkodással szavazott. Merthogy egyébként abban a vonatkozásban egyetértés volt a többség és a kisebbség között, hogy fontos a magyar agrárgazdaság kérdéseit itt, az ország Házában, a nyilvánosság előtt megtárgyalni. 1997ben született meg a CXIV. törvény, amely címében egy gazdaságpolitikai alapelvet tartalmaz, nevesen az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, irányultsága tehát az agrárgazdaság fejlesztése, és ez a cím mindmáig változatla n. Ez azt is jelenti, hogy Magyarországon a Magyar Országgyűlés úgy viszonyul az agráriumhoz, hogy bízik a fejlesztésében. A preambulumban rögzíti is azokat a hozadékokat, amelyek az agrárgazdaság fejlesztésétől a nemzet egésze számára származhatnak. Ehhez hozzátartozik az éves állapotairól szóló elszámolás, és az, hogy a jövő tervezése szempontjából is fontos megállapítások itt, az Országgyűlésben elhangozhassanak. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvényt még a Hornkormány időszakába n fogadta el az Országgyűlés, még az EUhoz való csatlakozás előtt, de ha valaki elvégzi az összevetést, pontosan meg tudja állapítani, hogy a római szerződésben rögzített közös agrárpolitika elveinek megfelelően szabályozta, mi is a teendő Magyarországon. A 2004. évi jelentés a megelőző évek jelentéseihez hasonlóan - s ebben, azt gondolom, a kormány és az ellenzék talán lassanlassan már nem vitatkozik - korrekten felvázolja a történéseket. Nyilván az értékelések tekintetében az éppen aktuális álláspont va gy üléspont meghatározza az álláspontokat. Ettől még ez a mostani 2004. évi jelentés is alkalmas arra, hogy belőle a jövő tervezéséhez, akár jogalkotási, akár más intézkedések tervezéséhez szükséges következtetéseket vonjanak le az arra illetékesek. Átmene ti volt ez a 2004. esztendő. Átmenetinek azért kell és lehet tekintenünk, hiszen a 2004. májusi csatlakozásunk gyakorlatilag kettévágta az esztendőt, mindazokban a vonatkozásokban, ami itt, az ország Házában, pláne így, költségvetési időszakban a legfontos abb, nevesen a pénzügyi, a támogatási folyamatok tekintetében. De átmeneti volt abban az értelemben is, hogy más szabályok működtek előtte, más szabályok működtek utána. Mi, a környezetvédelmi bizottsági többség azt gondoljuk, hogy ez azért rányomta a bély egét a 2004. évi folyamatokra, miközben meggyőződésünk, hogy éppen a tőlem jobbra ülő Németh Imre miniszter úr a lehető legtöbbet megtette annak érdekében, hogy ez az átmenet és az ebből eredő feszültségek a lehető legzökkenőmentesebben feloldódjanak. A cs atlakozás éve a környezetgazdálkodás tekintetében is bizony döccenőkkel volt terhes. Meglehetősen későn, az év második felében, egészen pontosan októberben sikerült meghirdetni azokat az új agrárkörnyezetgazdálkodási támogatási elemeket, amelyek nyilvánva lóan a meghirdetésből következően abban az esztendőben nem is kerülhettek kifizetésre, és úgy néz ki, hogy azért az idén ez le fog tudni záródni. Itt a többségi vélemény ismertetése mellett is fontos jelezni és rögzíteni, hogy az átmenetnek maradtak még el varratlan szálai, hiszen a nemzeti környezetvédelmi program és az NVT agrárkörnyezetgazdálkodási programja között nyolc hónap hiátus mutatkozott, amely anyagi folyamatok még rendezésre várnak. Mindezek mellett az általános vitára és az ezzel kapcsolatos k övetkeztetések levonására alkalmas anyagként ajánljuk az Országgyűlésnek megtárgyalásra.
