Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2741 arról, hogy a jövőnket éri ntő kérdésekben milyen alapelvről, platformról indulva kívánjuk a dolgunkat, meg a bennünket követők a dolgukat végezni, a nemzet boldogulását szolgálni. Úgy gondolom, ez egy kísérlet arra, ami lényegét tekintve elmaradt a rendszerváltozás időszakában. A k erekasztaltárgyalásokon sikerrel lettünk túl az ország állami életének átrendezésében, a demokrácia megteremtésében, de adós maradt az akkori politika is bizonyos gazdaságpolitikai alapelvek rögzítésében. Olyanokban persze akkor is sikerült egyetérteni, h ogy piacgazdaság legyen, bár innen visszafele nézve nem biztos, hogy kiki ugyanazt érti a piacgazdaság alatt, de hogy a gazdaságpolitikai jellegű megalapozott egyezségek hiányoztak, azt mutatja a privatizáció gyakorlata, az agrárgazdaság sorsa, a föld- és a szövetkezeti kérdés, hogy csak a legizgalmasabbakat említsem. Szeretném nagyon határozottan rögzíteni, hogy a gazdaságpolitikai alapelvek nem közgazdászok, bankárok és üzletemberek játékszerei, ezek alapvető alkotmányos jogot érintő kérdések, ezért a ko csmai verekedés stílusú tárgyalás felőle nem illik a Magyar Köztársaság Országgyűléséhez. Azért kértem szót, mert én abból a szempontból néztem meg a gazdaságpolitikai alapelveket, hogy vajon tartalmazzae a szerintem fontos feltételeket és célokat. (19.30) Megmondom őszintén, találtam hiányt, és erről a hiányról szeretnék néhány szót szólni. Talán köztudott ma már Magyarországon, hogy nem is a ’89ben elfogadott, jelenlegi körülményeink közötti végleges köztársasági alkotmány, hanem már jóval korábba n, még a népköztársasági alkotmány is biztosította hazánkban az egészséges környezethez való jogot. Vajon gazdaságpolitikai alapelve? Én azt gondolom, hogy igen. Ez nem egyszerűen állampolgári jog, hanem egy olyan alapelv, amit gazdaságpolitikánkban is ér vényesíteni kell. Máskülönben ezt a bizonyos alkotmányos jogot hogyan is lehetne garantálni? Legfeljebb persze úgy, hogy valaki, mondjuk, a gazdaság folyamatosan ellene dolgozik, és a beszedett adókból valaki folyamatosan megpróbálja ezeket a gazdasági kár tételeket orvosolni. Azt gondolom, hogy ez nem egy helyes metódus, inkább az a jó gazdaságpolitika, és ezért alapelv szintjén is fontos erről szólni, amelyik ezt a gazdaság szereplőinek gazdasági tevékenysége által állítja elő. Hagyományosan szoktam ezt úg y mondani, hogy nem a gazdától kell félteni a földet, nem a halásztól a vizet, nem az erdésztől az erdőt, hanem olyan feltételeket kell teremteni, hogy az ő érdekeltsége és gazdasági tevékenysége őrizze meg jó állapotában a talajt, a földet, a vizet és a f ákat, az erdőt. Ottvagyunk a hiányérzetemnél. Azt hiányolom ebből az előterjesztésből, hogy szerintem nemcsak a magyar, hanem a világgazdaság egyik legfontosabb versenyképességi feltételét, nevesen: a környezeti értelemben vett fenntarthatósághoz való visz onyt nem tisztázza. Meggyőződésem, hogy alapelvi szinten rögzítendő, hogy olyan gazdaságpolitika folytatható Magyarországon, amelyik az erőforrásaink fenntartható használatán alapul. Igenis el kell tudjuk kötelezni magunkat az elkövetkezendő tíz évben arra , hogy unokáink számára is legalább ennyire használható módon adjuk át az országot. Azt gondolom, hogy ez egyrészt feltétel, más oldalról egyben cél is kell hogy legyen. Tehát olyan gazdaságpolitikát folytatni, amelyik kizsigereli a földet, amelyik a termé szeti erőforrásainkat megszünteti, azt gondolom, nem lehet sem Európa közepén, sem pedig a világban, de azt látjuk, hogy mégis folyik ilyen, sajnos hazánkban is, a világra kitekintve meg még inkább. Ez azt is jelenti, hogy a gazdaságpolitikai alapelvek, az általunk fontosnak gondolt alapelvek lényegében meghatározzák azt is, vagy ennek kapcsán szólunk arról is, hogy hogyan is viszonyulunk, mi a pozíciónk a világ ilyenolyan folyamataihoz. Ezek közül jó néhányról szól a határozati javaslat is. Én úgy érzem, hogy egyfajta megközelítéssel szól; ez a fajta megközelítés az “elfogadjuk” megközelítés. Ezzel önmagában nekem sincsen bajom. Azt azonban már őszintén kérdőjellel fogadom, hogy vajon úgy helyese, hogy mindent így, ahogy van, elfogadunk, avagy azt gondolj uk, hogy léteznek vagy létezhetnek másfajta megfontolások is.
