Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2739 erről - képviselő urak, én ezért jöttem ide, persze, itt lennék másképpen is , azonban elképzelhetetlen. Köszönöm. (Taps.) ELNÖ K (dr. Világosi Gábor) : Akkor most, ha ilyen nagy az egyetértés a Házban, jutalomként megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, általános felszólalásra, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A téma valóban megér demli, hogy eljöjjünk, és részt vegyünk a megvitatásában. A kormány idehozott az Országgyűlésnek egy határozati javaslatot az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről. Tisztelt Országgyűlés! A kormány szándéka bizonyára nemes, azon ban nem sikerült. Ami a kezükben van, nevezhető többféleképpen. Például lehet egy ankéttervezet, egy elegáns ankéttervezet. Vagy lehet egy brosúra valamilyen célból. Vagy lehet egy marketingiromány, hogy mit is szándékszik csinálni ez a vállalat vagy konzo rcium, vagy pedig gazdasági egyesülés. (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Országgyűlés! Ez valamiféle sillabusz. Én és nyilván sokan mások is részt vettek különböző intézmények, egyesületek, vállalatok vagy egyetemek munkájában. Ez egy sillabusz, mondhatnánk azt, leírja, hogy mit is gondol az, aki valamiről gondolkozik, hogy majd aztán tovább gondolkozzunk rajta, hogy majd aztán legyen egy konferencia, ahol majd emberek összejönnek, elmondják bölcsességüket, összetevődik belőle valami, lesz egy könyv, rákerül a polcokra, emberek elolvassák, és valamikor majd a megvalósítás is sorra kerül, még törvény csírája és gyökere is lehet. Nem tart ez a dokumentum, ez az iromány ott, igen tisztelt Országgyűlés, igen tis ztelt kormány, igen tisztelt államtitkár úr. Jó, jó; jó lépés - de félrelépés, félrevezetés. Olyasminek nevezzük ezt az okmányt, ami nem. Ez nem tíz évben követendő gazdaságpolitika alapelvei. Ez arról valami valahogyan, úgy a szélén tapogatózás; nem áll ö ssze. Vannak benne igen jó ötletek. Tisztelt Országgyűlés! Majdnem mindegyik sora ennek a sillabusznak - ne tessék rossz néven venni, hogy így nevezem - megér egy törvényt, akár megér sok minden más erőfeszítést is, de ez nem áll össze. Majdnem azt mondaná m, hogy ha így rakjuk össze, akkor egy kártyavár, ami összeomlik, mert nincs meg a koherencia. Minek nevezné egy szemlélő? Azt mondaná, hogy salátástál vagy zöldfőzelék vagy valami, ilyen hasonlatok jutnak eszembe. Nyilván vannak képviselő urak, akiknek mé g jobb hasonlat jut eszükbe, örömmel hallgatom majd. (19.20) Egészen komolyan véve, tisztelt Országgyűlés, amikor tíz évre nézünk előre, az egy komoly időtávlat. Vannak erre tapasztalatok ebben az országban vagy másutt a világon, ahonnan érdemes tanulni, v agy legalábbis megnézni őket és eldönteni, hogy tanuljunke tőlük vagy csak láttuk őket? Az ilyen tervgondolkozásra az elmúlt évszázadban két nagy példa volt - ó, van több is, de engedtessék meg, hogy az idő hiánya miatt csak kettőt említsek , egyrészt a Szovjetunióban, ahol egész részletesen megtervezték a dolgokat - hogy kinek legyen sárga cipője vagy kinek legyen mije , tehát megtervezték a dolgokat. És a tervből törvény lett, aki nem hajtotta végre a tervet, az megszegte a törvényt, és akár még börtön be is kerülhetett, vagy még messzebb is. S volt egy másik megoldás, a francia megoldás, amit a második világháború után vezettek be. A franciák úgy nevezték, hogy indicative planning - ki mondja elegánsan franciául? , ami azt jelentette, hogy a franciák t örvényt hoztak, hogy évenként összeállítanak nagy könyveket arról, hogy milyennek látják a gazdaság jövőjét tíz évre előre. Abban leírtak valamiféle jóslásokat. Jósolni elegáns dolog, mert általában nem jár felelősséggel. Nem baj, ha a jóslat nem válik be, de jól
