Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2725 ösztönösen, akármilyen mesterséges argumentációval lesöpörni az asztalról ennek a javaslatnak a megtárgyalását. Egy dolgot szeretnék még az én nézeteim vagy az előttünk lévő előterjeszté sben megfogalmazottak alátámasztására idézni. Tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió legnagyobb haszonélvezője Írország volt. Írország az a kis ország, amelyik a legtökéletesebben fordította saját hasznára a számára számításba jöhető európai uniós eszközöket. És ez egyedül úgy vált lehetségessé, hogy a valamikor egyébként Írországban is olyan könyörtelen politikai ellenállás jellemezte belföldi politikát egy csapásra, ha jól emlékszem, ’87ben megszüntették a nemzeti érdekek jel entős tétje esetén. Ezt felcserélték, és a nemzeti érdekek érvényre juttatásával azt mondták, hogy például az európai uniós támogatások igénybevételének hatékonyságnövelése céljából ezeken a területeken nemzeti konszenzust fognak kialakítani. Ez azóta kivá lóan működik, két- vagy háromévenként újból és újból megújítják ezt a megállapodást, és ez szolgált alapul annak, hogy Írország olyan kiválóan reuzált az EUn belül, olyan kiválóan hasznosította az európai uniós pénzeszközöket, és tudta a saját érdekeit ér vényesíteni. Ezt unosuntalan mi, akik EUintegrációval foglalkozunk, tíz éve mindig követendő példaként hozzuk fel, magunk által követendő példának, hogy bezzeg Írország, és Írországot kell követnünk, és Írország így, és Írország úgy. És amikor ezzel péld álózunk, igazunk van, csak ezt magunkra vonatkozóan is érvényesíteni kellene; és hogy mi Írországhoz hasonlóan tudjunk sikereket elérni, ahhoz az kellene, hogy például egy ilyen nagy nemzeti érdeket, mint a gazdaságpolitika alakítása, együtt tudjuk higgadt an itt megbeszélni, és a célrendszerét közösen tudjuk kialakítani. Én ehhez kívánok mindannyiunknak sikert és szerencsét. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm Most megadom a szót kétperces felszólalóként Lengyel Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. (18.20) LENG YEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szalay Képviselő Úr! Néhány hónappal ezelőtt, jó néhány hónappal ezelőtt pontosan Írország került szóba itt a parlamentben, de teljesen más aspektusból. Akkor arra kérte az ellenzék a kormánypártokat, hogy a jövő érdekében, a nemzet érdekében ne adják el azokat a bankokat, amelyeken keresztül a kis, középvállalkozások állami támogatása folyósítható, ne adják el azt a bankot, amin keresztül a mezőgazdasági vállalkozóknak a támogatása folyósítható. És pontosan az írekre hivatkoztunk, azért, mert ott az uniós csatlakozás előtt a nemzeti konszenzus jegyében hoztak létre akkor állami tulajdonban levő bankot, ami a kis, középvállalkozások európai uniós támogatását és nemzeti támogatását s egítette, hoztak létre bankot azért, hogy ugyanezt megtegyék a mezőgazdasági vállalkozókkal szemben. Akkor süket fülekre talált az ellenzék kérése. Én úgy gondolom, abban, hogy Írországgal példálózzunk, amit egyébként ez előtt az eset előtt is nagyon soksz or megtettek, elkéstünk. Elszalasztotta az SZDSZMSZPkormány azokat a lehetőségeket, amelyek alapján olyan intézkedéseket lehetett volna hozni, amivel Írország naggyá lehetett az Európai Unióban, és ami miatt példaként állíthatjuk magunk elé. Köszönöm a s zót, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Domokos László képviselő úrnak, Fidesz. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az a probléma ezzel az előterjesztéssel, hogy még alaphelyzetben sem értünk egyet, tehát alapvetően abban, hogy most a gazdaságban mi a helyzet, azt kell mondani, a kormányfő még önmagával sem ért egyet. Hiszen Gyurcsány Ferenc 2004. november 10én a
