Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NÉMETH SZILÁRD (Fidesz):
2687 költségvetésből megtéríti.” Hogy világos legyen mindenkinek, itt általában a menetdíjkedvezmények, a nyugdíjas, diák, vasutas, és mondhatnánk magunkat, mert a képviselői menetdíjkedvezmény megtérítéséről, vasúttársasághoz való eljuttatásáról van szó. Jövőre a Gyurcsánykormány, illetve a vasúti közlekedésért felelős Kóka János miniszter ebben az esetben azonnal törvényt fog sérteni, hiszen a 2006. évi költségvetési törvényjavaslat mindössze 53 milliárd forintot irányoz elő erre a menetdíjbevétellel nem fedezett célra, ugyanis ez az 53 milliárd forintos előirányzat jóval kevesebb mint a felét teszi ki annak az ös szegnek, ami valójában szükséges lenne a vasút jövő évi működéséhez. Tavaly, illetve 2003ban sem tett eleget annak a kötelezettségének a kormány, hogy az általa megrendelt vasúti szolgáltatások ellenértékét teljes mértékben megtérítse a nemzeti vasúttársa ságnak. Szögezzük le mindjárt, hogy ma pedig ott tartunk, hogy a 2006os költségvetési törvényjavaslat, benne ezzel az előirányzattal, egyből ellentétes lesz az elfogadandó vasúti törvényjavaslat idézett rendelkezéseivel. Ez, kérem, egy olyan jogalkotási a nomália, amit csak úgy lehetne feloldani, ha rögtön összeülne a kormány, és 2006ra ezt az 53 milliárd forintot megtoldaná még 70 milliárddal, de itt voltunk az elmúlt héten a költségvetési törvény vitájában három napig, és azt gondolom, hogy erre vajmi ke vés esély lesz, a vasutasok ebben nem bízhatnak. Aztán nézzünk egy másik ilyen súlyos problémát és törvénytelenséget, ez pedig az úgynevezett keresztfinanszírozás, hogy ez mit is jelent. A MÁV árufuvarozásnyereségét a személyszállítás veszteségének fedezé sére kell fordítania - utasítják erre a MÁV gazdálkodásért felelős vezetőit. Ez, kérem, annyira abszurd, mintha a teljes közúti közlekedésben a teherfuvarozóktól, mindenkitől, aki ott számít, és részt vesz ezen a piacon, elvennék a nyereséget, és akkor ebb ől fizetné, mondjuk, a BKV vagy a Volántársaságok veszteségét a magyar állam. A vasúti árufuvarozás ennek következtében teljesen lepusztult, rendkívüli mértékben veszített a versenyképességéből, sőt az elmúlt időszakban a kormány oly mértékben megemelte a vasúti pályahasználati díjat, amit szintén hallottunk, és ez Európában teljesen egyedülálló, hogy most már a vasúti árufuvarozás önmagában is veszteségessé vált, tehát ott tartunk, hogy ez a keresztfinanszírozási rendszer is dugába dőlt. Lassan minden bev ételtől megszabadítják, kiadásait az egekbe növelik, aztán a teljesen legatyásított nemzeti vasutat pedig eladják. Így a hazai vasúttársaságok, elsősorban a MÁV, hátrányos helyzetbe kerülnek a versenytárs szlovák és más vasutakkal szemben, másrészt tovább romlik a környezetbarát vasút versenyképessége a közúttal szemben, harmadrészt meg, ahogy említettem az előbb, jöhetnek a mohó privatizátorok, aztán állami segítséggel fillérekért szerezhetik meg a MÁV még mindig hatalmas ingatlanvagyonát, illetve magát a magyar vasúti közlekedési piacot. A Gyurcsánykormány nemcsak a törvényesen járó állami kötelezettségek meg nem fizetésével, a keresztfinanszírozás erőltetésével, a külföldi versenytársak előnyhöz juttatásával sújtja a MÁVot és a vasutastársadalmat. Péld átlan módon, 2006 végéig több mint 12 ezer vasutast bocsát el a MÁVtól, több mint 12 ezer vasutascsaládot ismertet meg a munkanélküliséggel, a létbizonytalansággal, az eddig biztosnak, úgy is mondhatnám, nyugdíjas állásnak hitt kenyérkereset elvesztésével . (15.30) És ha ezt mi kifogásoljuk a Magyar Országgyűlésben, akkor mit is mond erre cinikusan a vasútért felelős közlekedési miniszter, Kóka János? Idézem szó szerint: “A mocsári békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat.” Azt hiszem, ez a mondat önmagáért beszél. Pedig ő az, aki valójában tehetett volna ez ellen, hiszen nemrég láttuk, hogy egy koreai céget, a Hankook céget óriási állami támogatásban részesítették azért, hogy Dunaújvárosban új munkahelyeket teremtsenek. Nem kellett volna, it t van ez a 12 ezer vasutas, ha a MÁVnak átutalják ezt a pénzt, ezt az egy munkahelyért járó 20 millió forintot, akkor számolják ki, hogy el kellett volnae bocsátani 12 ezer vasutast, megmaradhatott volnae a biztos jövedelmük, a biztos munkahelyük.
