Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - TÓTH IMRE (Fidesz):
2685 Fogalmi hiányosságok is szerepelnek ebben a törvényben. Az egyik sorban írják, hogy költségvetési támogatásról van szó, például az idén 5253 milliárd forintról, holott egy közszolgáltatást rendel me g a magyar kormány. A közszolgáltatásért pedig szerződés szerint fizetni kell, az nem támogatás, az egy szerződés ellenértéke. Ezek azok a kérdések, amelyek például mutatják, hogy mennyire hiányos ez a törvény. A következő gond, amit felvetnék ezzel kapcso latban, hogy ez a vasúti törvény nem csökkenti a versenyhátrányt. Gondoljanak csak bele, belép a kamion valahol az országba, gyakorlatilag ingyen használja azokat az utakat, mondjuk, nem autópályán megy, tehát az alsóbbrendű útvonalakat ingyen használja. E zzel szemben, ha bárki belép a Magyar Államvasutak vonalaira, abban a percben ő pályahasználati díjat kell hogy fizessen. Innentől kezdve világos, hogy a vasúti pénzből finanszírozzuk az utak javítását. Tehát teljesen elcsúszik a lényeg. Egy másik példát i s hadd mutassak be, hogy mennyire nevetséges módon szerveződik ez a dolog. Ha, mondjuk, Bükkábrányból elindítanak egy szerelvényt Biharkeresztesre, annak az ára most 0,5 euró/tonna. Négyszer kell leváltani a mozdonyt azért, mert a szerelvény másik végére k ell átjárnia, tehát körüljárnia vasúti szaknyelv szerint, és a négyszeri körüljárást úgy számolják el, hogy 1,2 euró/tonna. Tehát szállítani lehet, amikor konkrét szolgáltatást végez valaki, 0,5 euró/tonna, egy körüljárás 1,2 euró/tonna. Ez gyönyörű! Ez az ért nevetséges! Magyarul: az árképzés is versenyhátrányt okoz. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A következő nagyon nagy gond: a társaságok, amelyeket így szerveznek, ki fogják vinni például a kocsivizsgálatokat. Te hát mindenki maga vizsgálja azt a kocsit, amit majd felenged a vonalra. De hölgyeim és uraim, nekem jó az a vizsgálat, vajon a valóságnak jó? Kiállja az a valóság próbáját? Aztán a következő gond, hogy ki végzi ezt a vizsgálatot, hogyha végzi. A konkurenci a, mondjuk, a MÁV végzi a másik vasúttársaságnak, vagy hogyan lesz ez? Mi lesz az oktatással? Oktatási központok vannak Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán, ráadásul olyan helyeken, amit érdemes kiprivatizálni. Mi lesz a vizsgáztatással, a más országokban elfogadott vasúti diplomákkal vagy vasúti végzettségekkel? Azok sincsenek szabályozva ebben. Ott van aztán a vasúti hivatal. Kérem, ez egy kádertemető lesz, párhuzamosságok sorozata ott van. A felét elvégzi a közlekedési felügyelet, a másik felét az igazg atás, utána pedig a versenyhivatal. Minek oda egy újabb hivatal? Csak azért, hogy legyen? Ez lenne az olcsóbb állam? Szerintem ez nem jó. Tehát gyakorlatilag a versenyhátrányt, ha a vasutasok sorsát megvizsgáljuk, ez a törvény nem szolgá lja azt. 47 ezer dolgozó volt a legutolsó statisztika szerint a MÁV alkalmazásában. Hol fognak ezek a dolgozók dolgozni, mi lesz a sorsuk, mi lesz az elbocsátandók sorsa? Nem kell ennyire sietni. (15.20) Nem kell ennyire sietni, mert ez egy erőltetett dolo g; a privatizáció erőltetett előkészítése csak kárt okozhat. Államtitkár Úr! Ezekre a dolgokra, amiket most elmondtam, mindre adtunk be módosító javaslatokat. Kérem, vegyék figyelembe, már hogyha nem lenne az a legszerencsésebb, hogy levennék ezt a kérdést . Ez egy olyan dolog, amit már mondtam máshol, másoknak, hogy elkapkodott, időn túli ügy. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces felszólalásra megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, a Fideszből. TÓTH IMRE (Fidesz) :
