Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
2673 Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, valóban egy tartalmas vita után vagyunk a mai nap, és én is azt gondolom, hogy ér demes volt kezdeményezni ezt a mai vitanapot. Bár abban én is egyetértek Szalay képviselő úrral, hogy mintha két külön dimenzióban beszélgettünk volna egymás mellett. Persze, én egy kicsit másképpen látom ezt a két külön dimenziót, mint ahogy ő mondja. Én úgy látom, hogy a kormány valódi, a fiatalok számára komoly problémákat jelentő kezdeményezésekről beszélt, a képviselői hozzászólások is erről szóltak. Eközben az ellenzék pedig a kákán is csomót keresett volna, és akár még az egyértelműen pozitív dolgokr ól is próbálta beállítani azt, hogy ez mindenféleképpen negatívum, rossz, semmirevaló, és tudatos károkozás a fiatalok számára. (Babák Mihály: Ez nem igaz!) Ha így lenne, hogy tudatos károkozást szeretnénk a fiatalok számára, akkor rögtön azt mondanám, hog y tudatos károkozást akarok magammal szemben is értelemszerűen, a napi munkám során, meg a két gyermekemmel szemben is ezt szeretném tenni. Talán ezt az ellenzéki képviselők sem feltételezhetik. Aztán az is eszembe jutott az érvek sorolása során, amit az e llenzéki képviselő uraktól hallottam, hogy volt egy régi mondás, ami úgy hangzott - és ez kicsit jellemző talán erre a vitára is , hogy az ellenzéki képviselők hajlamosak voltak inkább azt látni, ami a szemük mögött van, mint ami a szemük előtt van. Tehát magyarul: a saját elképzeléseiket, vádjaikat próbálták projektálni, és nem figyeltek oda a tényekre, de természetesen az ellenzéki érvelés ezt sokszor akár figyelmen kívül is hagyhatja, hogy talán még hatásosabbnak tűnjön. Én azt gondolom, ettől független ül fontos azt is hangsúlyozni, hogy szívesen hallottam volna Deutsch Tamás véleményét ebben a kérdéskörben, hiszen mégiscsak ő vezette az Ifjúsági és Sportminisztériumot. Szívesen meghallgattam volna Orbán Viktor úr véleményét is ebben a kérdésben, ha egys zer a képviselők részéről sokszor elhangzott az, hogy ez a téma mennyire fontos. Áder képviselő úr is reggel bent volt a parlamentben, aztán elment. Tehát örültünk volna annak, hogyha néhány más képviselő úr is részt vesz ezen a mai vitán. (Lengyel Zoltán: Kuncze Gábort elfelejtetted!) Sok kritika hangzott el, és én azt gondolom, hogy a kritikát, általánosságban azt lehet mondani, senki sem szereti, de az okos ember tudja, hogy szüksége van rá. Mi próbálunk így működni. Mi minden konstruktív észrevételt, ja vaslatot szívesen veszünk, vettünk az elmúlt időszakban is, és éppen ezért szeretném kérni Szijjártó képviselő urat, hogy ha a Fidelitas elkészítette ezt a programot, és nem titkos, akkor nagy örömömre szolgálna, ha megismerhetn ém. (Szijjártó Péter bólint.) Arra ígéretet teszek, hogy természetesen megfontoljuk az abban rejlő javaslatokat, hátha nem Fideszkormány lesz 2006ban - én ebben bízom , és akkor esetleg mi tudjuk használni ezeket a javaslatokat és észrevételeket. Én azt gondolom, hogy erre van nagyobb esély. Aztán mondhatnám azt is, de nem teszem, hogy önök is voltak kormányon, tehát rengeteg sok fantasztikus ötletük volt, aztán ’982002 között, amiket itt elsoroltak, azokból nem csináltak meg semmit. De mondom, nem tesz em, nem ezt mondom, mert a jövőre kellene koncentrálni, és fontos lenne még egyszer leszögezni a tényeket. A kutatással kapcsolatban: nem mi állapítottuk meg, nem mi mondtuk, nem mi minősítettük, hanem a fiatalok saját maguk mondták azt a 2004es ifjúságku tatásban, 8 ezer fős minta volt, tehát nagyszámú mintáról van szó, azt mondták, hogy saját maguk úgy ítélik meg, hogy az élethelyzetük egy picit pozitívabbá vált abban a négy évben, ami a két kutatás között volt. Tehát ezt a kutatás írói úgy fogalmazták me g, hogy kétszeresére nőtt, megduplázódott a személyes élethelyzetüket inkább pozitívan megítélők aránya. Én azt gondolom, ez mindenféleképpen egy pozitív tendencia. Nem azt mondom, hogy odaértünk a Kánaánba, isten ments, de azt mondanám, hogy volt értelme azoknak a lépéseknek, amiket 2000től minden egyes kormány tett az ifjúság élethelyzetének javításáért. Aztán a kutatás azt is elmondta természetesen, hogy vannak olyan problémák, amik továbbra is foglalkoztatjá k a fiatalokat, ilyen az oktatás, a munkahely, a lakás, a család kérdése. Ahogy a
