Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY FERENC (Fidesz):
2669 BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az MDFnek a felajánlott 5 percet. Tiszte lt Ház! Ma arról kell tanácskoznunk és arról tanácskoztunk egész nap, hogy mit ígértek és mit nem tett meg a jelenlegi kormány. Dicsérni nem a mi dolgunk, bocsássanak meg, mert ezt megteszik önnönmagukról, komoly állampénzen, bár meg kell mondanom őszintén , hogy vannak olyan dolgok a kormányzásuk alatt, amelyeket nagy kínnal most sikerült elindítani. Aztán, hogy helyes lesze vagy sem? Mi bízunk benne, hogy igen. Viszont egy dologról nem beszéltünk ma, tisztelt hölgyeim és uraim, amit ez a kormány nem ígért , de iszonyúan teljesített. Tisztelt hölgyeim és uraim, nem beszéltünk arról, hogy tönkre teszik az államháztartást és a Magyar Köztársaságot eladósítják. Ezt hagyják a fiataloknak örökségül, és úgy gondolom, ez nem jó és nem helyes. Fölélik a jövőt. Azt m ondták, hogy előrébb hozzák a jövőt. Előrébb hozták, tisztelt hölgyeim és uraim, a pénzügyekben. Mégpedig úgy, hogy elfogyasztották, megették a jövő lehetőségeit is, tisztességes államadósságot és hiányt hagyva a fiatalokra. És tudják, hogy ez miért gond? Azért gond, mert ez szűkíti a lehetőséget majdan a tekintetben, hogy többet, jobbat adjunk és adjanak majd, akik változtatni kívánnak ezen, az elkövetkezendő generációknak, fiataloknak, gyerekeknek, családoknak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehá t ma arról próbáltam még egy percben szólni, hogy van egy ígéret, vagy nem volt ígéret, de önök túlteljesítették: mégpedig az államadósságot és az államháztartás hiányát. Ez rossz dolog, ezt fájlalom. Köszönöm, hogy szólhattam. ELNÖK (Mandur László) : Köszö nöm szépen. Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. Kérem, gombnyomással jelezze. Szalay Ferenc képviselő úr ezt meg is tette. Kettő percben öné a szó, parancsoljon! SZALAY FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen. Köszönöm az MDFnek a lehetősége t, hogy kaptunk egy kis időt, bár azt gondolom, hogy mindent elmondtunk, ami a szívünket nyomta, amiben segíteni szerettünk volna, amit mindenképpen a tudomására szerettünk volna hozni az országnak. Azért azt hadd mondjam el így a végén, hogy érdekesek eze k a vitanapok, és lehet, hogy tényleg több kéne belőlük, mert ennyire elbeszélni egymás mellett, ez gyönyörű. Az, hogy önök elmondják, Csige képviselő úr, hogy minden jó, minden rendben van, nézzem meg a játszótereket akárhol, aztán elmondják, hogy a felső oktatás tökéletes, a drogprevenció megint csak rendben van - szóval hihetetlen. Az egész úgy néz ki, mintha a patkó két oldala között egy betonfal is lenne, mintha nem is látnánk egymást. Nem hiszem el, hogy önök komolyan gondolják azt ilyenkor, amit monda nak. Én elfogadom, hogy arról kell beszélni, hogy mi a szép és mi a jó. Persze, festeni kell mindig mindent, zöldebbre a füvet, kékebbre az eget, ez rendben van, de lássák, hogy nem azért szólunk, mert unatkozunk, hanem azért, hogy elmondjuk azt, mivel kén e előremenni. Tán Török Zsolt képviselő úr kezdte azzal, hogy jót akarunk. Higgyék el nekünk is, hogy mi is jót akarunk. (14.10) Még akkor is, hogyha Gusztos képviselő úr nekem elmagyarázza, hogy demagóg vagyok, mi akkor is jót akarunk, és a kisiskolák kér désében is, kicsit lehet, hogy más a véleményünk, de vidéken máshol is élnek emberek, nemcsak ott, Salgótarján környékén, és más a véleményük. Még akkor is, hogyha miniszterelnök úr elmondja nekünk azt, hogy milyen határtalan dolgok történtek az ifjúságpol itikában, de nem beszélt, és nem beszéltek önök sem a művészeti alapiskolákról - a kultúra alapvető szegmensei, amelyek átadják egyébként a gyerekeknek , nem beszélnek a kollégiumokról, a felsőoktatásból a 35 milliárd forintos kötelező tartalékképzésről. Valami hihetetlen, hogy így egymás mellett elbeszélve ebben a parlamentben nem megyünk előre! Pedig jó lenne, mert közel van 2006, hogy ez az ország lássa azt, hogy vannak gondolataink,
