Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ERDŐS NORBERT (Fidesz):
2635 A gyermekekről beszélünk mi is, arról beszélünk, hogy gyermekeinket olyan o ktatási intézményben kell oktatni, ami az esélyeket kiegyenlíti, és versenyképessé teszi őket, alkalmat ad nekik arra, hogy meg tudják állni a helyüket az életben; nem pedig olyan intézményeket mesterségesen fenntartani, amelyek súlyos, többéves, életre sz óló versenyhátrányokat okoznak tízéves korukra. Ez demagóg és álszent dolog. A gyermekeknek nem ez az érdeke. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Lehet, hogy ez egy települési presztízsérdek vagy politikusok érdeke, hogy ilyen eket mondjanak (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő!) , de a gyermekeknek nem ez az érdeke, amiről önök… (Kikapcsolják a mikrofonját. - Babák Mihály: A liberálisok döntsék el, hogyan legyen!) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szó t Erdős Norbert képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. ERDŐS NORBERT (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a vitanap keretében a pályakezdőmunkanélküliségre térjek rá, illetőleg ezt fejtsem ki. Azért f ontos ez a terület a számomra, mert fiatal képviselőként kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a fiatalok érdekeiért, és azért fontos, mert látva számos barátom, ismerősöm helyzetét, felelősnek érzem magam, hogy javítsak a lehetőségeiken. Ha a munkaerőállo mányunk legfrissebben képzett, legkorszerűbb ismeretekkel bíró és leglendületesebb részét nem tudjuk munkához juttatni, azzal hosszú távon ássuk alá gazdaságunk növekedését, fékezzük meg a jóléti állam kialakulását. Bizonyára sokan ismerik már önök közül a z “Ifjúság 2004” kutatás eredményeit. A felmérésben a fiatalok azt mondták, hogy három problémát tekintenek az életükben kiemelten fontosnak. Az első helyen a munkanélküliséggel kapcsolatos félelmeket fogalmazták meg. Sajnos, a probléma lété t a fiatalok megkérdezésének hiányában is azonnal észlelnénk, amint a munkanélküliek kor szerinti eloszlásának hivatalos adataira tekintünk. Ma Magyarországon az összes munkanélküli valamivel több mint 20 százaléka pályakezdő. Igen, tisztelt képviselőtársa im, él közöttünk csaknem százezer fiatal, aki még lehetőséget sem kapott soha életében, hogy bizonyítsa, munkájával hozzá tud járulni társadalmunk jólétéhez, hogy bizonyítsa, munkájával értékesebb részévé tud válni közösségünknek. Nekem azt tanították, min dent meg kell szemlélni több oldalról is, hátha máshonnan nézve nem is olyan rossz a helyzet. Ezzel a gondolattal kerestem adatot arra, vajon, ha a pályakezdők létszámához viszonyítjuk ezt a sok tízezres embertömeget, milyen arányt kapunk. Talán olyan sok a pályakezdő manapság, hogy a munkanélküliek közötti nagy arányuk természetes? De sajnos innen nézve is ugyanolyan elkeserítő képpel szembesültem. Ma a pályakezdő életkorban lévő fiatalok közül minden hatodik, tehát a pályakezdő fiatalok 16 százaléka munka nélkül van. Ez a szám romlott 2002höz, 2003hoz és 2004hez képest is. Tehát abban egyet kell értenünk, hogy lépéseket kell tenni a probléma megoldására. Itt a változás ideje, mondhatnánk. (11.40) Építő jellegű javaslatokat ígértem, és ennek megfelelően nem is jöttem üres kézzel. 2005. május 11én hat fidelitasos képviselőtársammal megalkottunk egy egyszerű, egyben hatékony megoldást kínáló javaslatot a pályakezdőmunkanélküliség elhatalmasodásának megfékezésére. A javaslat a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szólt, mely szerint a törvénybe a következő került volna, idézem: “Az egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező vagy középfokú végzettséget vagy szakmunkásbizonyítványt szerzet t, 29. életévét be nem töltött személyt elsőként alkalmazó munkaadót a munkaadói járuléknak és a munkaadót terhelő egészségügyi hozzájárulásnak megfelelő összegű támogatás illeti meg az alkalmazás kezdetétől számított kétévi időtartamra.”
