Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2629 kettészakadt: van egy olyan valóság, amit itt a pártok velünk együtt a parlamentben élnek meg, és van egy olyan magyar valóság, amit a tízmillió a mindennapokban él meg. Csodálom és furcsállom, hogy ez en az ifjúságról szóló vitanapon ez idáig egy szó nem esett a gyermekszegénységről. Egy szó nem esett arról, hogy a magyar gyermekek 40 százaléka szegény sorban él, ezeknek a gyermekeknek a jelentős része roma, cigány származású, akik mélyszegénységben éln ek. Szó nem esett arról, hogy ma Magyarországon húszezer olyan gyermek van, akik legfeljebb egyszer esznek egy nap, és éheznek. Az igazi probléma ez. Az igazi probléma ez, és úgy látom, a pártokban vagy nincs bátorság, vagy nincs olyan intellektuális hátté r, hogy szembe merjenek nézni ezekkel a problémákkal. A parlamenti vitanapok általában két álláspontot képviselnek. A kormányoldal mindig azt mondja, hogy a dolgok jó irányba haladnak, a helyzet egyre jobb, már látjuk az alagút végét, a makrogazdasági foly amatok egészen kitűnőek. Az ellenzék pedig azt mondja, hogy lehet, hogy a makrogazdasági folyamatok kitűnőek, de a közvetlen életünkben, a mikrogazdaságban ennek még nyomait, jeleit nem látjuk. Túl hosszú az az idő, amikor ez a két nézőpont egymással szemb eáll, illetve szembeállítható, mert ez a valóság. Azt nem tudom, hogy a makrogazdaság mennyire kedvező jeleket mutat, mert tíz éve csak ezt halljuk, de az, hogy a magyar valóság nem olyan, amilyennek mi látni szeretnénk, az bizonyos. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogy néz ki a magyar társadalom szerkezete. A javak 33 százalékát, egyharmadát a magyar lakosság 6 százaléka birtokolja, és pontosan fordítva igaz: az alsó egyharmad, az alsó 33 százalék, akiknek legalább az egyharmada roma származású, az összjavak 6 százalékát birtokolja. A középső 64 százalék 64 százalékot, ott nagyjából a dolog rendben is lenne, ha annak az alsó része nem a leszakadástól félne és küzdene az ellen, hogy ne jusson egészen rossz, kilátástalan helyzetbe, a felső rész pedig nem arra törekedne, hogy a 6 százalék köré próbálja magát valahogy föltornászni, és aztán ott eredményeket elérni. Mi az oka ennek? Ha megnézzük, akkor a politikai programok két részre bo nthatóak. Az egyik rész a mindennapok programja, illetve a holnapok programja, amelyekkel voksokat lehet szerezni. A másik rész, ami egy nemzet léte, jövője szempontjából sokkal fontosabb, a hosszú távú programok sokasága. Egy baj van velük: ezek nem vokss zerzőek. Nem jó a szegénységgel így szembemenni, mert nagyon nehéz azonnali eredményeket elérni, nem jó az egymillió cigány sorsával, nehéz helyzetével bátran szembenézni, mert az nem hoz voksokat. Sajnos, a politikai közélet meghatározója ma nem az ország helyzetének a javítása - és ez a mai vitanap is erre példa , hanem a voksszerzés, a választások közeledte. És lehet, hogy ez a fajta attitűd a politikai pártoknak valami hasznot hoz, hiszen a következő választásokat akár meg is nyerhetik, aztán szembetal álják magukat ugyanazokkal a problémákkal, amelyeket a jelenlegi kormány nem képes megoldani, de hogy a magyar társadalomnak ebből se rövid távon, se hosszú távon haszna nincs, az biztos. Tessenek visszagondolni arra, hogy a rendszerváltoztatás idején, a ’ 90es évek elején Magyarország a legesélyesebb országok közé tartozott, hiszen a legjobb feltételekkel vágtunk neki a nagy változásnak. Aztán eltelt 14 esztendő, eljött 2004. május 1je, az európai uniós csatlakozás időpontja, és a tíz csatlakozó ország kö zül a sereghajtók között találtuk magunkat. Hát mi lehet az oka? Vajon a magyar nép kevésbé szorgalmas, kevésbé tehetséges, kevésbé elszánt, kevesebb benne az akarat, a hit, mint a környező országok polgáraiban? Nem; azt hiszem, hogy a politikai elitből hi ányzik az a fajta bölcsesség, amely napi politikai pártcsatározásokon túlemelkedésre alkalmassá tenné őket. Addig, amíg a politikát a kommunikációs szakemberek fogják vezérelni, és addig, amíg a két oldal vezérszlogenjei aligalig térnek el egymástól és a valósághoz édeskevés közük van, a helyzet nem fog változni. A vitanapok címe általában az szokott lenni, hogy mit tett a kormány ezért, mit tett a kormány azért, mit tett a kormány a helyzet megoldására. Pedig egy sokkal értelmesebb címet tudnánk a vitanap oknak adni: mit tett az Országgyűlés a szegénység felszámolásáért, mit tett a parlament a
