Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - KORDÁS LÁSZLÓ foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2614 munkaer őpiac igénye. Ezt nagyon világosan jelezte számunkra vissza a munkaerőpiac, ahol egyre inkább gondot okozott sok, végzettséget szerzett diák elhelyezkedése. Ezért úgy döntöttünk, hogy változtatunk, úgy döntöttünk, hogy a szakképzés területén közelítjük a m unkaerőpiachoz a szakképzettségek szerkezetét és a szakképző iskolák működését; és úgy döntöttünk, hogy változtatunk a felsőoktatásban, áttérünk a munkaerőpiachoz közelebb álló Bolognarendszerre, és megváltoztatjuk az államilag finanszírozott képzések ará nyát is a munkaerőpiac által jobban igényelt műszaki képzések irányába. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy folytattuk az Arany Jánosprogramot, sőt kibővítettük egy kollégiumi alprogrammal, és új programot indítottunk el, az Útravalóprogramot, amely a d iákoknak és az őket segítő mentor tanároknak nyújt támogatást és segítséget. Ebben a programban 8 ezer általános iskolás, 7 ezer középiskolás, ezer szakmunkástanuló kap támogatást. Erre a programra ebben az évben 755 millió forintot, a következő évben pedi g 2 milliárd forintot költünk. Hozzá kell tennem, hogy nemcsak az a fontos, hogy ebben a programban a diákok számára ösztöndíjat adunk, legalább annyira fontos, hogy azok a tanárkollégáim a munkájukért, akik eddig is ezekkel a tehetséges, de nehéz sorsú gy erekekkel szívesen foglalkoztak, és sok munkát fektettek az ő továbbtanulásukba, immár egy szerény anyagi elismerést is kapnak ezért a többletmunkáért, ezért a többletfeladatért. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Churchill egyszer azt mondta, hogy nincs jobb bef ektetés, mint csecsemőbe tejet adagolni. Ha ezt általánosabban veszem, ha azt mondom, hogy nincs jobb befektetés, mint az oktatásra, a képzésre, a fiatalokra költeni, akkor azt kell mondanom, hogy sok még az adósság. Sok még az az adósság, amit a rendszerv áltás időszaka halmozott föl. Sok még a feladatunk, sok még a tennivalónk. Elindultunk egy úton, tudjuk, hogy merre megyünk, s látjuk, hogy jó ez az irány. Van elképzelésünk a folytatásra, van elképzelésünk arra, hogy hogyan fogunk továbbmenni majd a továb bi években is. Most itt tartunk, beszéljük meg, hogy mit tennének önök másképp, beszéljük meg, hogy milyen javaslataik vannak, beszéljük meg azt, hogy hogyan tudunk többet tenni a fiatalokért! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok sora iban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kormány következő felszólalója Kordás László államtitkár úr. KORDÁS LÁSZLÓ foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban így van, hogy a legjobb befektetés talán a pályakezdőmunkanélküliség megelőzésére a tudás; abba a tudásba való befektetés, ami majd később kamatoztatható a munkaerőpiacon. Azonban nem lehet így leegyszerűsíteni ezt a helyzetet, hiszen ahhoz, hogy a pályakezdőmunkanélküliséget ma Magyarors zágon kezelni lehessen, nagyon fontos kiindulópontokat kell találni. Ezt tette ez a kormányzat is, hiszen a nemzeti foglalkoztatási akciótervet közösen a gazdaság szereplőivel, tehát a munkaadók képviselőivel, illetve a munkavállalók képviselőivel közösen vitattuk meg, és közös megállapodásokra is jutottunk azokban az alapkérdésekben, hogy hogyan lehet előrelépni, hogyan lehet a pályakezdőmunkanélküliséget, illetve a munkanélküliséget Magyarországon csökkenteni. Ebben a foglalkoztatási akciótervben kiemelt figyelmet szenteltünk a pályakezdő fiatalok munkanélküliségének. Ezt a foglalkoztatási akciótervet megküldtük az Európai Uniónak, Brüsszelnek is, amely elismeréssel szólt mind a tartalmáról, mind pedig arról a folyamatról, ahogy kiérlelődött ez a foglalko ztatási akcióterv. Éppen ez bátorított minket arra, hogy néhány olyan kérdésben bátrabb lépéseket tegyünk, ami hozzásegít ahhoz, hogy a fiatalok ne munkanélküliként kezdjék aktív életüket, hanem aktív munkavállalóként. Azonban, mint ahogyan az előző hozzás zólásból is látszott, nagyon fontos, hogy a munkaerőpiaci feszültségek egyik legnagyobb forrása ma az oktatási rendszerben keresendő, tehát nyilvánvalóan ez volt az egyik szempont, amit nekünk változtatni kellett. Nagyon fontos az, hogy azokba az oktatási törvényekbe, amelyek ma
