Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
2608 számos olyan adat van, amit érdemes és fontos háttérelemzések alá vetni. Éppen ezért ezekből a kutatásokból, különösen a kettő összevetéséből , számos tanulság is levonható. Ezek közül az egyik legfontosabb kérdést szeretném kiemelni, ami arról szól, hogy melyek voltak a legégetőbb problémák 2000ben és 2004ben a magyar fiatalok életében. A 2000es kutatásból engedjé k meg, hogy egy rangsort olvassak föl: a munkanélküliség 47 százalékkal az első helyen szerepelt, a pénztelenség 34 százalékkal a második helyen, a lakhatás 32 százalékkal a harmadik helyen, a létbizonytalanság 14 százalékkal a negyedik helyen, a kábítósze r elterjedése 13 százalékkal az ötödik helyen. Tehát látható, hogy a 2000es kutatás esetében a fiatalokat elsősorban, a legégetőbb probléma szintjén az egzisztenciával kapcsolatos kérdések foglalkoztatták. Aztán a 2004es kutatás jelentős változást hozott ehhez képest, hiszen a 2004es kutatásban a fiatalok a legelső helyen, 41 százalékkal, a drog elterjedését tartják a legnagyobb problémának, a második helyre került a munkanélküliség, de a 47 százalék helyett már csak 18 százalékos súllyal, aztán harmadik a kilátástalan jövő, a negyedik az alkohol elterjedése, az ötödik a céltalanság, aztán a bűnözés, ezután következnek a lakásproblémák 14 százalékkal, majd a pénztelenség és a létbizonytalanság. Ebből a két preferenciasorból, problémasorrendből az figyelhe tő meg, hogy a fiatalok számára az egzisztenciális problémákról átterelődtek 2004re a problémák rangsorának elejére a társadalmi problémák, azok a problémák, amelyek sokkal elvontabb kérdéseket fogalmaznak meg, mint pusztán az egzisztenciális javak kérdés e. Egyébként ez az európai uniós trendeknek maximálisan megfelel, hiszen a nyugateurópai társaink is hasonló problémákkal kerülnek szembe, és hasonló problémákat említenek. Ez egy szempontból jó, hiszen azt jelenti, hogy a társadalom ifjúsági szegmense is folyamatosan fejlődik. Természetesen a pozitív jelzőt nem arra értem, hogy ilyen problémákkal szembesülnek a fiatalok, hanem sokkal inkább arra, hogy igenis van egy jó értelemben vett előrelépés az ifjúsági társadalom fejlődésében. Ebből a kutatásból, öss zehasonlításból az is kiderül, hogy a fiatalok nem annyira borúlátóak 2004ben saját jövőjüket illetően, mint 2000ben voltak, és az is megfigyelhető, hogy megduplázódott azon fiataloknak a száma, akik a személyes élethelyzetükkel inkább megelégedettek vol tak. Ráadásul a jelen helyzeten túl a jövő megítélése szempontjából is egy pozitív irányú változás volt megfigyelhető 2000hez képest. Azaz azt mondhatjuk, hogy a magyar társadalomról kialakult pesszimista kép nem volt 2004ben jellemző a 1529 éves korosz tályra. Amikor erre a vitanapra készültem, akkor ismét számba vettem, ezeknek a vizsgálatoknak a tükrében is, hogy melyek azok a területek, ahol a kormányzatnak feladata, dolga van az ifjúsági dimenzióban, és azt tapasztaltam - nem meglepő módon, hiszen ez t nem először tettük , hogy bizony, a különböző minisztériumoknak, államigazgatási szerveknek 8090 százaléka valamilyen tekintetben foglalkozik az ifjúsággal. Ez azt is jelenti, hogy bizony, az ifjúsággal csak komplex módon és csak horizontális megközelí tésben érdemes foglalkozni, és csak ebben a megközelítésben érdemes róla beszélni is. Hiszen az ifjúság életminőségét nemcsak a lakhatás, a munkanélküliség vagy a munkahelyteremtés, nemcsak az oktatás, a családdal kapcsolatos kérdések határozzák meg, hanem ahogy a társadalom egyéb más szegmenseinek, fontos a fiatalok számára a kultúra, az informatika, a sport, a környezet vagy akár a családjuk közvetlen környezete, a települési szerkezet, a különböző szolgáltatások elérhetősége. Ezeken a területeken termész etesen mindig kétféle módon lehet segíteni a fiataloknak: közvetlenül és közvetve. Közvetlenül konkrétan a fiatalnak, az egyénnek, közvetve pedig természetesen a családjának vagy annak a környezetnek, annak a szűk társadalmi közegnek, ahol a fiatal él. (9. 40) Engedjék meg, hogy röviden a közvetlen segítségekről hadd mondjak, ha máshogy nem, taxatívan, legalább egy területen néhány példát, miket kezdeményezett a kormány, és ezeket fogják kollégáim részletesebben kibontani.
