Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
27 vitahelyzetet, nagy veszélynek tartom. Őszintén szólva, nem egymás mellé való érvek a szegénység meg a demokratikus vitahelyzettől való elmenekülés. Természetesen az ország nagyon sokfajta kihívással kell hogy szembenézzen. Ezeknek egy része gazdasági, egy része társadalmi természetű, m ás része pedig direkten, közvetlenül a demokratikus intézmények működésére vonatkozik. A populizmus veszélyes kór. A populizmus a demokratikus garanciák, a demokratikus vitahelyzet elől való menekülés. A populizmus féligazságokból összetákolt hazugság. Min dig van mögötte valami igazság, természetesen. Sokan vannak, százezrek és talán milliók, akik naponta élik azt meg, hogy bizony sokkal többet érdemelnének. Mindig alkalmas lesz a vágyaiban, szándékaiban kielégületlen ember, hogy rá hivatkozással szinte bár milyen programot elmondjunk. De a demokratikus politikusnak az a dolga, hogy amit mond, az programszerű legyen, hogy a költségvetéspolitikája és az adópolitikája összefüggjön egymással, hogy mindaz, amit megfogalmaz, megvalósítható is legyen. A demokratik us politikus nem úgy viselkedik, mint egy vásárló egy vegyesboltban, hogy miközben sétál a polcok között, tetszés szerint válogatja az árut, és teszi bele a kosárba attól függően, hogy éppen mit gondol, ki mit óhajt. Igen, ezt igénylem. Igen, azt igénylem, hogy ne a hátunk mögött mondja valaki azt, hogy bajban van, válságban van a gazdaság. Azt igénylem, hogy álljon ide, és mondja azt, azt igénylem, hogy ne tagadja le ennek az országnak a sikereit. Azt igénylem, hogy bátor, demokratikus férfiként, ha az, mo ndja azt, hogy kész vagyok ezt megvitatni. És ne csak akkor legyen valaki kész ezt megvitatni, amikor nem lehet visszaszólni. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Ezt csináltátok.) Monológokból nem épül demokrácia. Vitából épül demokrácia (Taps az MSZP sorai ban.), és bár tudom, hogy ez rendkívül kényelmetlen, de mégiscsak az a helyzet, minden vitával együtt az bizonyosodik be, hogy nehéz, összetett, helyenként frusztráló világ ez a demokratikus politikai világ, de már középtávon is sokkalsokkal többre jut ve le egy nemzet, mint a vég nélküli tekintélytisztelettől, a nemzet fölé magasodó istenkirályoktól, mindazoktól, akik úgy gondolják, hogy az egyszerű politikai hatalmi kinyilatkoztatás elegendő ahhoz, hogy egy ország gyarapodjon, alkalmazkodjon a környezetéh ez. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Nagyon szívesen idézek szó szerint is, ha Áder János frakcióvezető úr ezt igényli, szóvá tette, hogy nem pontosan idézek. (14.40) Rendben van, azt gondoltam, hogy nem kell idáig elmennünk, frakcióvezető úr. (Zaj, közb eszólások a Fidesz soraiból.) 2000. január 12e, Magyar Rádió. A miniszterelnök, akit akkor Orbán Viktornak hívnak, a MÁV privatizációjáról a következőt mondja. (Arnóth Sándor: Ne idézz, dolgozz!) “Amíg a sínpályák, valamint annak működtetéséhez szükséges berendezések értelemszerűen állami tulajdonban kell hogy maradjanak, addig mind a személyszállítás, mind az áruszállítás területén egy nem elkapkodott, de meglehetősen gyors és értelmes magánosítás, privatizáció az elképzelhető. Ennek részletein dolgozik m ost a miniszter úr.” Szerintem pontosan fogalmazott az akkori miniszterelnök. Azt fogalmazta meg, amivel én mind a mai napig egyetértek. Azt tudniillik, hogy pontosan és konkrétan végig kell gondolni, hogy amikor olyan fejlesztési kihívásokkal állunk szemb en, mint amilyen az egész magyar közlekedési rendszer, benne a MÁV is, benne az autópályák, benne a légi közlekedés, és nekünk korlátozott erőforrásunk van, arra figyelmeztetnek önök is, hogy vigyázzak erre a költségvetésre - akkor mi a jobb? Tisztességes feltételek alapján megállapodni, hogy a fejlesztésben szerepet kap a magánkezdeményezés is, de fejlődünk és nem lemaradunk, vagy hagyni például mindazt, ami a MÁVnál itt másfél évtizede történt, ahol valóban annyi adósságot halmoztunk fel szakmai és minde n értelemben, hogy ember legyen a talpán, mire ezt a lemaradást majd be fogjuk hozni. Természetesen mindenre van vita, mindenre van példa. Lehet mondani példákat a világon úgy általában, hogy hol hány százalék micsoda. De hát nem úgy általában vitatkozunk - van egy nagyon konkrét helyzet. Itt a Budapest Airport. Ahhoz, hogy Budapest legyen Európa ezen tájának légi
