Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 7 (262. szám) - Döntés törvények sürgős kihirdetésének kezdeményezéséről - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HORVÁTH CSABA (MSZP):
2540 Elképzelésünk lényege az volt, hogy nem távolról és csupán kormányzati szintről lehet hatékonyan küzdeni. Képviselőtársaim közül hozzám hasonlóan többen polgármesterek egyegy budapesti kerületben vagy vidéki kis- és nagyvárosban, az ingatlanokkal kapcso latos visszaélések gyakran az orrunk előtt zajlanak, és azokkal a polgárokkal szemben, akiket nekünk kell képviselnünk, akikért mi tartozunk felelősséggel. Gyakran sejtettük, hogy mi zajlik körülöttünk, sőt néha még azt is tudtuk, hogy kik azok, akik a tör vény határain lavírozva forgatják ki honfitársainkat, és azt is tudtuk - mivel politikusként fogadóóránkon fölkeresnek ezek az elesett emberek , hogy kikből lesznek majd az áldozatok. Mégsem volt semmilyen eszköz, hogy korlátozzuk, megnehezítsük a nehéz h elyzetbe került honfitársainknak a kisemmizését, mégsem tudtunk beavatkozni, intézkedni, bizonyítékokat gyűjteni az esetleges visszaélésekről. Tisztelt Képviselőtársaim! Nap mint nap halljuk, hogy kisebb, decentralizált államra van szükség. Ennek egyik útj a, hogy több hatáskört és eszközt adunk az önkormányzatok kezébe, hiszen helyben, ott, ahol a problémák keletkeznek, sokkal egyszerűbb csírájában elfojtani a bajt. Az önök előtt lévő törvénymódosítás hatékony eszközt ad az önkormányzatok kezébe az ingatlan okkal kapcsolatos visszaélések visszaszorítására. A bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat számára biztosít elővásárlási jogot. Az árverés eddig alkalmazott folyamata a módosítással an nyiban változik, hogy a legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után a végrehajtó tájékoztatja a jelenlévőket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat harminc napon belül élhet elővásárlási jogával, ezzel az ingatlanárverés sor án az elővásárlási jog konkrét gyakorlásának módját határozza meg. Amennyiben az önkormányzat nem él elővásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó a legmagasabb ajánlattevőt írásban értesíti az ingatlan tulajdonjoga megszerzésének lehetősé géről, amely természetesen a vételár kifizetésével realizálódik. Mivel a közigazgatásban a döntés meghozatala jóval bonyolultabb folyamat, ezért megfelelő idő biztosítása szükséges annak érdekében, hogy az árverésre kerülő ingatlant a képviselőtestület dö ntése alapján az önkormányzat megvásárolhassa. A harminc nap, a javaslatban szereplő idő elegendő arra, hogy a döntés megszülethessen az elővásárlási jog gyakorlásáról, valamint az ehhez szükséges forrásokat rendelkezésre bocsássa. Ennek megfelelően a véte lár befizetésének határidejét is az önkormányzat elővásárlási jogáról tett nyilatkozatához kell igazítani, így az önkormányzat nyilatkozattételi kötelezettségére vonatkozó határidő lejártától vagy az elővásárlási jogról való lemondás időpontjától számított tizenöt napon belül kell a vételárat megfizetni. Fontos elemként szeretném kiemelni, hogy a javaslat kötelezően előírja a jegyzőkönyv mellett kép- és hangfelvétel készítését is az árverés menetéről. E rendelkezés a végrehajtás tisztaságát hivatott elősegí teni, megakadályozandó a törvényes lebonyolítást esetlegesen megzavaró vagy megakadályozó cselekmények elkövetését, illetve elősegítheti a végrehajtás jogsértésre alapozott későbbi megtámadását. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosítás több kérdésben is j elentős előrehaladási lehetőséget jelent az önkormányzatoknak. Mindenkinek megnyugtató lehet, hogy az önkormányzatoknál senki sem ismeri jobban a helyi viszonyokat. Nálunk, polgármestereknél, önkormányzati képviselőknél, a hivatalok dolgozóinál senkinek ne m tűnik fel hamarabb, ha egy árverésen egy ingatlant gyanús módon, áron alul akarnak megvenni. A módosítás a visszaélési folyamat utolsó, egyben legérzékenyebb pontján ad beavatkozási lehetőséget az önkormányzatoknak. Ha elfogadjuk ezt a javaslatot, akkor annak is megteremtjük a lehetőségét, hogy az önhibájukon kívül lakástulajdonuktól megválni kényszerülő emberek, ha már ingatlanukat elvesztik, a fedelet a fejük felől ne veszítsék el. A szabályozásnak köszönhetően az áldozattá vált adós nem kerül az utcára , nem gyarapítja a hajléktalanok, az önkormányzatok által szociális ellátásra szorulók körét.
