Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 7 (262. szám) - Döntés törvények sürgős kihirdetésének kezdeményezéséről - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója:
2535 Melyek ezek a tartalmi eltérések? A végrehajtási törvény mai európai szintű, korszerű eljárási rendszerében az ingatlanvégrehajtásban az önkormányzatok ma is törvény biztosította szerepet kapnak. A végrehajtásban más jogcímen rész t vevőkhöz hasonlóan garanciáktól övezett, azonos feltételek mellett élhetnek az ingatlanvégrehajtásban való részvétel jogával. Ma sincsenek tehát elzárva attól, hogy - figyelve az önálló bírósági végrehajtó árverési hirdetményeit - licitáljanak, vásárolj anak, így indokolt esetben közreműködjenek a lefoglalt vagyontárgy minél előnyösebb feltételek szerinti értékesíthetőségében. Az árverés egyik leglényegesebb garanciális eleme az eljárási cselekmény lefolytatása során meghozott nyilvános hatósági döntés a vételről. Az önálló képviselői indítvány ezzel ellentétes szabályozási elv alapján módosítaná az ingatlanárverés rendszerét azzal, hogy az árverésen kívüli, utólag gyakorolt önkormányzati elővásárlási joggal bővítené azt, egyúttal egy függő jogi helyzetet teremtve. Ennek érvényesülése esetén elveszne az a nagyon fontos garanciális elem, amit a vételről történő nyilvános hatósági döntés önmagában jelent. Maga a javaslat tehát nem illeszkedik a jelenleg hatályos rendszerbe, ugyanakkor a kormány álláspontja sz erint nincs olyan szakmai érv, amely azt indokolná, hogy az önkormányzatok előnyösebb helyzetbe kerüljenek a hatályos szabályozáshoz képest. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a jelenlegi formájában olvasható képviselői indítvány a védeni kívánt alanyi kört a z úgynevezett lakásmaffiacselekményekkel érintett áldozatok körében jelölné meg, azonban a szövegszerű javaslat ezzel ellentétben nemcsak a lakóingatlanokat jelöli meg a módosítás tárgyaként, hanem általánosságban, azokon túlmutatva, akár az ipari, akár a mezőgazdasági ingatlanok vonatkozásában is egyoldalú előnyt biztosítana az önkormányzatok számára. További részleteiben ugyancsak nem tisztázott rendelkezése az indítványnak, hogy az elővásárlási jogát gyakorló önkormányzat az egyébként sikertelen második árverést követően az ingatlan becsértékének felén megvásárolt ingatlan vonatkozásában is mentesíti az adóst és a vele lakó személyeket a kiköltözési kötelezettségük alól. (19.50) Nem szól az indítvány arról, hogy ilyen esetekben milyen jogcímeken és milye n kötelezettségek mellett tartózkodhatnak az ingatlanban az érintett személyek, akik szociális helyzetüktől függetlenül mintegy ajándékba kapják a további bentlakás esetleges lehetőségét. Tisztelt Országgyűlés! Az ingatlanvégrehajtás a végrehajtási jog eg y érzékeny területe, ahol szinte patikamérlegen kell kimérni azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek arányosan védik az adós érdekeit, azonban nem hagyják szem elől téveszteni a végrehajtás már említett igazi célját: a követelések eredményes behajtá sát. A kormány álláspontja szerint ez a módosítás nem szolgálja az említett jogpolitikai célokat, ellentétben azzal a kormány által támogatott közös előterjesztéssel, amely - az önkormányzat szerepét is érintve - a jogügyletek biztonságának fokozását céloz za. Mindezek alapján, kellő megfontolás után tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szakmai érvekre tekintettel a javaslatot ne támogassák. Köszönöm, és elnézést, elnök úr, a túllépésér t. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megadom a szót ötperces időkeretben Devánszkiné Molnár Katalinnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALI N , az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon az alkotmány- és igazságügyi bizottság megtárgyalta az önálló képviselői indítványként előterjesztett törvényjavaslatot, és a többségi vélemény szerint általános vitára alkalmasnak találta.