Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 7 (262. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz):
2453 autópályák tehát versenyképességi előnyöket, hogy másra ne hivatkozzak, munkahelyeket, munkahelyek ezreit, tízezreit jelentik közvetlenül és azonnal Mag yarország számára. A harmadik kérdés, amit szeretnék figyelmébe ajánlani, a műszaki feltételek köre. Az utóbbi tizenöt évben sok esetben Magyarországon luxusautópályák épültek, olyan autópályák, ahol olyan műtárgyak kerültek beépítésre, olyan technikai fe ltételeknek kellett megfelelni, amelynek az indokoltsága meglehetősen kétséges. Hát ezt kivesszük a szabványok közül, megpróbálunk a legkisebb költségért a legjobb minőségű autópályát építeni. Így megy ez most minden megépülő szakasz esetében, így készül a utópálya Nyíregyháza, Debrecen, Szeged, Dunaújváros, Nagykanizsa irányába. Tehát még egyszer összefoglalva: a verseny fokozása, a finanszírozás rendbetétele és a műszaki feltételek ésszerűbbé tétele a záloga annak, hogy mi olcsóbban építünk autópályát, min t bárki más korábban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor frakcióvezetőhelyettes úr, a Fi desz képviselőcsoportjából, “A változásról” címmel. Frakcióvezetőhelyettes úr, parancsoljon, öné a szó. (Zaj. - Az elnök csenget.) DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! Azért kértem szót, mert táj ékoztatni szeretném önöket arról, hogy lezárult a nemzeti konzultáció. A nemzeti konzultáció a magyar demokrácia eddigi legnagyobb interaktív vállalkozása és kezdeményezése. De nemcsak a legnagyobb interaktív vállalkozás volt, hanem egyben szokatlan is. Ug yanis most nem meggyőzni akarták az embereket, nem a szavazatukat kérték, hanem egyszerűen csak meg akarták őket hallgatni, és meg akarták őket kérdezni: mit tett értünk az ország, miben csalódtunk, mitől félünk, mibe szeretnénk beleszólni, min változtassu nk, mi legyen a közös cél - ezek voltak a kérdések. Öt perc kevés, hogy minden fontos tanulságot elmondhassak önöknek. Most csak annyit mondhatok, hogy az emberek örülnek a rendszerváltoztatás két vívmányának: örülnek a nemzet függetlenségének, hogy hazame ntek a megszálló katonák, és véget ért Moszkva alá vetettségünk; és örülnek a szabadságnak is, hogy nem fenyegetik és nem korlátozzák őket a pártállam emberei. De egyben csalódottak is, mert úgy érzik, hogy a biztonságos és kiszámítható élethez fűződő vára kozásaikban csalódniuk kellett; úgy érzik, a rendszerváltoztatás inkább vitte, mint hozta a biztonságot. A nemzeti konzultáció rövid összegzése úgy tehető meg, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon az emberek változást akarnak. Abban, hogy mit és hogyan kell ene megváltoztatni, a politikai pártok a legritkább esetben tudnak egyetérteni. Ez nem is feltétlenül baj, és öt hónappal egy országgyűlési választás előtt talán érthető is. De az is kiderült, hogy van valami, amiben egyetértésre juthatunk: egyetérthetünk az emberekkel, és egyetérthetünk egymással is. Ehhez ki kell mondanunk, hogy a biztonság fontos dolog, talán Magyarországon ma ez a legfontosabb dolog. Egyetérthetünk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak jó dolgok, amelyeken nem kell, nem szabad v áltoztatni, kötődjenek azok a hasznos dolgok bármely kormányhoz, bármely politikai rendszerhez, sőt bármely történelmi korszakhoz. Egyetérthetünk abban, hogy vannak vívmányok és értékek, amelyek fontosak, és amelyekre Magyarországon még mindig büszkék az e mberek. De az is kiderült, hogy az emberek nem látnak garanciát arra, hogy ezeket a fontos dolgokat nem fogják megváltoztatni. Maga a jogrendszer sem ad ilyen garanciát. Ezért azt javaslom, értsünk egyet abban, jó lenne, ha garantálhatnánk, hogy ezeket a v ívmányokat a mindenkori kormány megtartja, és a lényeges értékeket megőrzi. Javaslom, adjuk meg azt a garanciát az embereknek, amelyet érthetően és jogosan várnak tőlünk; azt javaslom, hogy közösen alkossuk meg a nemzeti garanciatörvényt;
