Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2415 alapján azt a hátrányt, amelyet korábban szenvedtünk, küszöböljük ki, és legyen egy olyan családtámogatási rendszer, amely a jövedelmekkel fordítottan arányosan adja a pénzt, nem egyenes arányban, azaz nem annak ad többet, aki egyébként is többet keres, mert az ne m egy igazságos rendszer. Természetesen minden ilyen átalakítás, mint a családtámogatási rendszer átalakítása, érdeksérelmekkel jár. Éppen az különbözteti meg a száz lépés programját a száz nap programjától, a mi mostani kormányzási ciklusunk első időszaká ra jellemző politikát az utolsó másfél év politikájától, hogy a száz nap politikája egy általános, szociális támogatás mindenkit érintve, nem hozzányúlva a kialakult viszonyokhoz és struktúrákhoz. Mindenkinek kicsit többet. Pótolni valamit abból a lemaradá sból, amit az előző 15 év Magyarországon kialakított. Pótolni valamit abból a szociális rászorultságból, amely egyébként valóban szinte mindenkit érintett. A száz lépés politikája nem ezt mondja. Azt mondja, hogy hozzányúlunk a viszonyokhoz, mert igazságta lanok a viszonyok, most már nem általános gyógymódot alkalmazunk, hanem akik a legnehezebb sorban vannak, akik a legrosszabbul jártak, akik a legkiszolgáltatottabbak, célzottan őket támogatjuk. Erről szól a családtámogatás átalakítása, erről szól a nyugdíj korrekció. Nagyon jól lehet látni a különbséget a kétfajta magatartás között például a nyugdíjban. A száz nap 13. havi nyugdíjat adott, mindenkinek egyformán. Pont annyit, amennyije volt. Nem foglalkozva azzal, hogy belül vane igazságtalanság vagy nincs. Azaz a korábban kialakult status quót viszi tovább. (15.30) A száz lépés politikája azt mondja, hogy nem mindenkinek egyformán és egyenlően, hanem annak adok, aki a legkiszolgáltatottabb, akivel a legtöbb igazságtalanság történt. Nem egyformán, kiegyensúly ozom a viszonyokat. A költségvetés, azt gondolom, például akkor jó, ha ezeket a politikai, társadalompolitikai szándékokat jól tudja szolgálni, ha benne van a költségvetésben ennek a programnak a végrehajtásához szükséges fedezet. Hát benne van, ezt nem vi tatták. Az a vita, hogy helyese átalakítani a családtámogatás rendszerét, helyese átalakítani ilyen módon a kialakult nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat és ezeket az igazságtalanságokat rendbe tenni, ez igazából nem költségvetési vita, hanem át fogó nagy társadalompolitikai vita. Ebben van vita ellenzék és kormánya között. Az ellenzék más családtámogatást akar, mi abban nem hiszünk. Úgy látom, hogy az ellenzék nem hisz a miénkben, de hát - hogy mondjam? - ez a világ legtermé szetesebb dolga, hogy családtámogatás dolgában, ami az egyik legizgalmasabb társadalompolitikai kérdés, lehet vita, helyenként lehet ellentét egy konzervatív politikai megközelítés, és mondjuk, egy szociáldemokrata vagy egy liberális politikai megközelítés között. Ez nem jó vagy rosszabb, hanem az a kérdés, hogy milyen társadalompolitikai célt szolgáló családpolitikák ezek. Mi abban a családtámogatási politikában hiszünk, amely a kialakult vagyoni, jövedelmi különbségeket kompenzálja, amely a gyerek javára kompenzál. A konzervatív politikát én olyannak láttam - ha az ítéletem nem helyes, akkor nyilván majd vitába szállnak velem , amely sokkal inkább ellenkezőleg, a kialakult társadalmi különbségeket még fel is nagyítja a családtámogatáson keresztül, oda ad többet, ahol több volt. Úgy látom, az a helyes ebben a nyugdíjrendszerben, abban a nyugdíjkorrekcióban, amit teszünk. Örülök annak, hogy igazi és komoly kritika azért ebben az ügyben nem hangzott el sem most, sem korábban, ami azt mondja, hogy van dolgunk az elmúlt tizenöt év igazságtalanságainak a felszámolásában. Ezek benne vannak ebben a rendszerben. Társadalompolitikai tekintetben ennek a költségvetésnek talán ezek a legfontosabb pillérei. Aztán menjünk tovább! Vannak olyan területek, amelyek már a társ adalompolitika és a reális gazdaság határmezsgyéjén vannak, ahol első megközelítésben akár társadalompolitikáról is beszélhetünk, de pontosan tudjuk, hogy ez már középtávon is közvetlenül hat ki a gazdaságra, a
