Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY FERENC (Fidesz):
2405 Kárpáti képviselő asszony, hogy miért mondjuk, hogy több pénzt kellene adni - itt van, lehetne kevesebbet adni a testnevelésre és sportra, és több jutna az egészségügy más területeire. Tudjuk, hogy a rendszeres testmozgásra való igényt csak gyermekkorban, 6 és 18 éves kor közötti időszakban lehet kialakítani, mégsem figyelünk rá. Mit tetszettek tenni? A diáksportnormatíva kötött normatíva volt két évvel ezelőtt. A tavalyi költségvetés ezt már eltörölte, beépíte tte az oktatási normatívába, most pedig már ez sem szerepel, hogy a diáksport egyáltalán valamiféle olyan támogatást kapjon, amivel a testnevelő tanárok, az iskolák külön élhetnének. Ígérték, hogy a mindennapos testnevelés megvalósul az országban alsó és f első tagozatban. Nem történt benne semmi, sőt a polgári kormány rendszerét visszafejlesztették, az öt órát három órára. Azt gondolom, hogy pont azért nem kellene tenni, mert önöknek is tudni kell, hogy a tanulók 40 százaléka igen gyenge vagy gyenge fizikai állapotban van, a fiúk 20, a lányok 35 százaléka elhízott; a testnevelésórán kívül nem mozog a lánygyermekek 70 százaléka, a fiúgyermekek 63 százaléka; a 6 és 18 év közötti korosztály 35 százaléka valamilyen testi deformitással küzd és szenved. És egy nag yon érdekes tény: a felnőtt lakosság 16 százaléka végez sporttevékenységet, 9 százalék végzi ezt heti két alkalommal. Ez az északi országokban 5060 százalék körül van. Azt gondolom, az is egy érdekes mutató, ha ezt a 16 százalékot 24 százalékra emelnénk, akkor 6 milliárd forintot tudnánk megtakarítani a táppénzekre való kifizetésekből. Azt gondolom, itt is van pénz, el kellene rajta gondolkodni. Ezek tények, önök is tudják, de nem segítenek ebben a kérdésben, sőt, ha megnézzük a költségvetés számait, azt l átjuk, hogy a 2002es sportköltségvetéshez képest 5,1 milliárd forinttal kevesebb jut 2006ban. (14.40) Azt látjuk, hogy megszűnik egy Sportminisztérium, egy olyan minisztérium, amely az előbb említett területtel kiemelkedően foglalkozott. Azt látjuk, hogy van egy olyan államtitkára az országnak, a sportügyekkel foglalkozó államtitkár, aki ki meri jelenteni a bizottsági ülésen, hogy őt nem az MSZP sportpolitikájának, sportprogramjának megvalósítására alkalmazzák. Nem véletlen, hogy mellé állították Gyenesei István urat, a Somogy megyei közgyűlés elnökét tanácsadónak. Nem lehet tudni, hogy Suchman Tamás úrnak mi a feladata a sportügyekben, hiszen most a száz tornaterem, ötven uszoda megvalósítása feladatainak koordinálásával bízták meg. Egy nagy kavarodás lát szik ebben az egészben, nem hiszem, hogy szerencsés lenne. Látványos a sportra vonatkozó ígéretek be nem tartása. Az önök részéről milyen ígéretek fogalmazódtak meg? És most azokat mondanám el, amelyek nem is valósultak meg. Azt mondták, a költségveté s 1 százalékát szeretnék vagy akarják sportra fordítani. Jelzem, 7 ezer milliárd most a költségvetés, 70 milliárdot kellene sportra fordítani, és az önkormányzatoknak is 1 százalékot kellene erre a területre adni. Gyurcsány Ferenc mondta a meghallgatásán, még sportminiszterként, hogy 510 milliárd forintot kellene a sportba tenni. Arról is beszéltek, hogy az áfa jelentős részét, ami a sportban képződik, vissza kéne rá forgatni. Nem történt semmi, sőt most, hogy az adók és járulékok törvényeinek módosításáná l hasonló javaslatokat tettünk, önök leszavazták mind a három javaslatunkat. Azt mondták, bevezetik a sportra a címzett és céltámogatásokat. Nem lett belőle semmi. Száz tornatermet, ötven tanuszodát építenek - szintén nem tették meg. Az előbb elmondtam, ho gy a mindennapos testnevelés kapcsán nem igazából haladtak előre. Azt gondolom, ez vagy tudatos, vagy hihetetlenül nagy tudatlanságot takaró döntések sorozata. Nem gondolom, hogy ebben az országban ennyire felelőtlenül kellene gondolkodni sportügyekben, en nyire felelőtlenül kellene gondolkodni a primér prevenció ügyeiben, főleg akkor, még egyszer mondanám, amikor az ország egészségi állapota kritikán aluli, és a testnevelés, a sport lehetne az az eszköz, amivel az önök egészségügyi politikáját vagy az orszá g egészségügyi politikáját segíteni lehetne.
