Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2385 nyugdíj bevezetését, m indenki támogatja az autópályaépítés kiadásait, és azt is támogatta mindenki, hogy az európai uniós forrásokhoz a hazai forrásokat hozzá kell rendelni. A költségvetés bevételi oldalának mérséklése is egyetértésre talált a patkó mindkét oldalán. Örül minde nki annak, hogy jövőre már 25 százalék helyett 20 százalékos áfakulccsal számolhatunk. Mindenki örül annak, és nyilvánvalóan támogatja, hogy csökken a személyi jövedelemadóból származó adóterhelés, és nyilván annak is örülhetünk, hogy a vállalkozók adózása sokkal kedvezőbb lesz bizonyos területeken, mint az volt korábban. (Dr. Kosztolányi Dénes: Egyet mondj!) Nos, ha e fontos kérdésekben egyetértünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor illik visszafogottnak lenni a hiány kritizálása terén, vagy akár a további kiadásnövelő tételek szorgalmazása terén is illik visszafogottnak lenni. Különösen akkor, ha a kormány a hiány mérséklésére jelentős lépéseket tett, és az eredmény jól kitapintható. Igen, eredménynek kell minősíteni azt, hogy az államadósságot tartósan a m aastrichti határérték alatt tudjuk évről évre tartani. Eredmény az, hogy az államadóssággal kapcsolatos kiadások évről évre a GDPhez viszonyítva csökkennek: addig, amíg 2002ben kamat- és adósságtörlesztésre a GDP 4,4 százalékát fordította az ország, 2006ban a GDP 3,6 százalékát teszi ki ezen kiadásoknak az összessége. Ez, tisztelt ellenzéki képviselők, tisztelt Ház, igenis eredmény, és kár annyit az államadósságról és a költségvetési hiányról olyan exponáltan nyilatkozni! (Balsay István: Miért?) Ha felelősen folytatjuk a vitát, akkor a tényekből kell kiindulni. Tény az, hogy a gazdaság fejlődése töretlen; tény az, hogy a növekedést a beruházások növekedése és az export növekedése határozza meg, ellentétben a 2002 előtti időszakkal. Tény az, hogy a 2006os költségvetés biztosítja a keresetek reálértéknek növekedését. Növekszik a nyugdíjak vásárlóértéke. A költségvetés többet ad a családok támogatására. 2006ban már a harmadik évben adunk 200 milliárd forintot meghaladó támogatást az otthonteremtéshe z. 2006ban, ahogy arról Németh Imre képviselőtársam szólt, egy termelő kétszer annyi agrár- és vidékfejlesztési támogatást kap, mint kapott 2002ben. 2006ban hatszor annyi autópálya kerül átadásra, mint 2002ben. Tény, hogy 2006ban EUs források felhasz nálásával 450 milliárd forint fejlesztés fog megvalósulni az országban. És mindemellett tény, hogy folytatódik az egyensúlyi pozíció javulása, 2006ban tovább csökken a hiány. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezek a tények. Ezeket lehet elhallgatni, ahogy teszi az ellenzék, de nem lehet úgy vitatkozni, hogy közben nem veszünk tudomást ezekről a tényekről. Sajnos az elmúlt három napban a vita során nem ez történt. Így pedig nem marad más hátra az ellenzéknek, mint ho gy naphosszat Fideszkártyavár építésével múlassa az idejét. Ez történt tegnap egész nap, tisztelt képviselőtársaim. Ettől még az ellenzéknek is többet kell nyújtania, nem elég, ha saját maguk jót szórakoznak a saját kártyavárépítésükön, ettől több kell. T isztelt Ház! Ha felelősen értékeljük a költségvetést, akkor persze tudnunk kell, hogy jó lenne még többet, még több célra költségvetési pénzt biztosítani. Ez azonban nem jó szándék vagy akarat kérdése, reálisan, felelősen ezt a költségvetést lehetett benyú jtani. Természetesen azt is tudjuk, hogy vannak megoldatlan feladatok előttünk a zárószavazásig. Például a költségvetéshez kell igazítani a szociális és gyermekvédelmi ellátásokat szabályozó jogszabályokat. A gyerekek edzettségének javítása érdekében forrá sokat kell biztosítani a kistelepülések sportpályáinak felújításához. Az óvodák, iskolák, művészetoktatás, a bentlakásos intézmények normatív támogatását még formálnunk kell annak érdekében, hogy a meglévő intézményeket ne lehetetlenítsük el, a támogatás s zektorsemlegessége biztosított legyen. El kell gondolkoznunk azon még a vita hátralévő részében, hogy az egészségügy előtt álló megoldatlan feladatokra jó válasze az irányított betegellátási rendszer további fenntartása. Erre egyébként a válaszom egyértel műen nem. Egyértelmű, hogy az elmúlt években az egészségügyre fordított költségvetési források jelentősen bővültek. Ennek ellenére 2006ban nagyon feszes gazdálkodásra kényszerül az ágazat.
