Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2341 döntött az áfacsökkentésről, és amikor utólag megvizsgáltuk, hogy ennek hatása az árakban jelentkezette, azt kellett tapasztalnunk, hogy ez nem realizálódott, maximum azt lehet mondani, hogy az áremelkedés üteme talán egy kicsit csökkent. (9.30) Úgy gondolom, hogy ezeknek az adatoknak az ismeretében nem tekinthető túlzó kijelentésnek, hogy a “Cselekedni most és mindenkiért” címet viselő kormányprogram 3. oldalán szereplő ígéret, amely szerint a kormány javítani fog a romló egészségügyi állapotokon, fékezi a népességfogyást és a gyorsuló elöregedést, nem fog teljesülni. Sőt, a jövő évi költségvetés alapján ezek a mutatók inkább romlani fognak. Tudom, nem is lehet négy év alatt megváltoztatni mindent, hiszen az egészségügyben a kedvező intézkedések csak több ciklus múlva éreztetik hatásukat. Mindezek ellenére a rendelkezésre álló adatok alapján azt azért nyugodtan k i lehet mondani, hogy semmiféle trend, változás nem érezhető. A KSH múlt heti jelentése szerint az ország lakossága 2005. április 1jén 10 millió 90 ezer fő volt, a legutóbbi számoláshoz képest ez 1,1 százalékos csökkenés, pedig ez alatt az időszak alatt e lég jelentősnek tekinthető a bevándorlások száma. A halálozási mutatók tekintetében sem tapasztalható javulás, ha a stagnálást nem tekintjük annak. Az ország lakosságát sem sikerült négy esztendő alatt megfiatalítani. Sőt közismert, hogy az elmúlt bő évtiz edben mintegy 3 évvel nőtt az átlagos életkor, ennek mindannyian örülünk, de ez önmagában, tekintve, hogy a 60 év felettiek veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatások több mint 80 százalékát, forrásbővítést igényelne a tárcát illetően, ehelyett a követk ező esztendőben nominálisan is csökkenni fog az erre fordítható összeg nagysága. Azt írja a kormányprogram, hogy kiemelkedően foglalkozik az egészségügy anyagi biztonságának megteremtésével. Pontosan így fogalmaz: az intézményi gazdálkodás stabilitásának b iztosítására a finanszírozás szabályait már a költségvetési évet megelőzően meghatározzuk. Mindannyian tudjuk, nemcsak akik az egészségügyben dolgoznak, hanem akik azon kívül is, hogy az egészségügyben a finanszírozás sajátossága miatt már egy hónapja elke zdődött a jövő esztendő. Az egészségügyi intézményeknek már egy hónapja tudniuk kellene a jövő esztendei teljesítményvolumenkereteiket. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos szakterületeken a szeptemberi kódkarbantartás is módos ítja ezeket. Úgy látszik, a kormány saját magára nézve nem tartja kötelezőnek a programjában megfogalmazott alapelveket, amelyek szerint megköveteli a törvények tiszteletét, az állami szervek működésében a szakszerűséget, az átláthatóságot és az ellenőrizh etőséget. A szakszerűséget az Alkotmánybíróság ítéletei bizonyítják. A jogszabályokat lehet, hogy tiszteli, de betartásukkal gondok vannak. Az előbb említett teljesítményvolumenügy mellett a kapacitásbefogadások körüli lehetetlen állapotok is ezt bizonyí tják. A vonatkozó jogszabály szerint az idei kapacitáspályázatok elbírálásának határideje március 31én lejárt. Több mint 1100 pályázat sorsáról, a benyújtott pályázatok mintegy 95 százalékáról csak az elmúlt napokban, néhány órával a következő esztendei p ályázati határidő lejárta előtt döntött az illetékes tárca. A kihirdetés még nem történt meg. Természetesen a költségvetésben ennek vonzatairól egy sort sem olvashatunk. Egy intézmény gazdálkodásának stabilitásához hozzátartozik a kiszámíthatóság, a tervez hetőség. A költségvetés ebben semmi segítséget nem nyújt. Ezt olvashatjuk az előterjesztésben, idézem: “A finanszírozási szabályok módosításával és az elszámolási szabályok szigorításával mintegy 51 700 súlyszámcsökkentést szükséges elérni.” Az összevont s zakellátásra biztosított 444,3 milliárd forint, figyelembe véve az önálló labor- és krónikus fekvőbetegkasszát, és a tavalyi kapacitásokkal számolva, nagy valószínűséggel több mint 100 ezer súlyszámcsökkentést tesz szükségessé. Ebből következik, hogy az el következő időszakban, méghozzá közeli időszakban drasztikus visszanormálás várható, azaz ugyanazért a tevékenységért kevesebbet fog fizetni az intézményeknek az OEP. Azonban egyáltalán nem mindegy, mely szakmákat, mely beavatkozásokat fog érinteni a vissza normálás. Ez egyegy intézmény bevételét jelentős mértékben csökkentheti. Arról nem is
