Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 4 (261. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2337 meghallgatta ezeknek az ismertetését, hogy a következő nemzeti fejlesztési terv végrehajtásának egyik fő elem e a decentralizáció, ez azt jelenti, hogy az európai regionális fejlesztési alapok 50 százaléka, a magyar pénzzel együtt durván 2000 milliárd forint kerül a regionális fejlesztési tanácsokhoz. Ha valaki az életében látott már ilyen ma működő szervezetet, a z tudja, hogy a mai nagyságrendben, a mai képességben így nem fogja tudni ellátni a feladatot, és nem lehet 2007. január 1jén felvenni embert, mert nem fogja megtanulni január 2ig ezt a feladatot. Ezért már az ez évi költségvetésben tavaly megterveztük e nnek a keretét, hogy ezek a kollégák felvételre kerüljenek, és hidat alkossanak az aktív szereplők között, tehát az önkormányzati, gazdasági és a helyi regionális szervezetek között kistérségenként, a következő évre történő felkészítés érdekében. Ez feltét lenül szükséges ahhoz, hogy Magyarországon végre ténylegesen meginduljon a decentralizáció folyamata. Összefoglalóan, köszönve az önök figyelmét, arról szeretném önöket biztosítani, hogy az, ami ebben a költségvetésben benne van, a jelenlegi fejlődési tend enciáknak száz százalékig megfelel; ami az európai pénzek Magyarországra történő csatornázását illeti, azoknak a fejlesztési beruházásoknak, amelyeket végre kell hajtani az önkormányzati szférában vagy más szférában, a társfinanszírozása magyar oldalról bi ztosított; és ha nem volna elég, a költségvetés azt is biztosítja, hogy túl lehessen lépni ezeket a kereteket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk az írásban előre jelentkezett képviselők felsz ólalását. Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, SZDSZ. (9.10) DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita során kinekkinek szakterülete szerint elsődleges érdeke, hogy az adott egység, a nemzetgazd aság bizonyos ága a központi költségvetésből, egyéb bevételekből, európai uniós pénzekből mindinkább jobb helyzetbe kerüljön, és ennek a bevételi oldalát oly sokszor kicsit lazábban kezeljük, és azt mondjuk, hogy igen, kiadások vannak, kötelező állami fela datok vannak; a bevételeket meg próbálja meg a mindenkori kormány megoldani, és próbálja meg ezt a költségvetést úgy egyensúlyban tartani, hogy az hosszú távon is finanszírozható legyen, és még meg is feleljünk nyilvánvalóan olyan elvi kötelezettségeknek, amelyek az Országgyűlés valamennyi oldala által elfogadottan ez euró bevezetését 2010 környékére prognosztizálják. Nos, amikor ezt a pénzügyi szemléletet halljuk, és a költségvetési vita jó része is erről szól, akkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy milyen jogszabályi, milyen törvényi környezetben érvényesül a költségvetés. Mert hisz’ minden ágazatnak a fölhasználáshoz, a működtetéséhez olyan törvényi szabályozása van, ami sokszor nem nagyon felel meg sem az elvárásoknak, sem pedig annak az igény nek, amit mi az Európai Unióhoz való csatlakozással megfogalmaztunk. Előbb tárca nélküli miniszter úr, Baráth Etele, érintőlegesen ezt a területet is említve, a következőképpen fogalmazott. Milyen jó, hogy egy tárca nélküli minisztérium felügyeli azokat az európai uniós pénzeket, illetve azok felhasználását és azok összhangját, amelyek tárcákhoz leosztva jelennek meg, és milyen jó, hogy a decentralizálás irányába elmozdul a felhasználás, és követendő, bátor dolog, hogy a regionális fejlesztési ügynökségek e gyre nagyobb hatáskört kapnak. Igen, ezek olyan törekvések, amelyeket a kormány meg tud ugyan tenni egy bizonyos körben, de átfogó reform nélkül nem tudja igazán hatékonyan működtetni. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy amikor arról beszélünk, hogy szükség lenne ebben az országban egy közigazgatási reformra, szükség lenne egy olyan tényleges decentralizációra, ami a hatékony pénzügyi felhasználást olyan területre viszi le - erre szoktuk mondani, hogy a szubszidiaritás elvét alkalmazza , ahol a döntések, a felhasználás leginkább egymáshoz közeli állapotba kerül. No de ennek van egy feltétele, nevezetesen az, hogy a magyar Országgyűlésben egyszer kétharmados többséggel sikerüljön elfogadni egy olyan átfogó közigazgatási reformot,
