Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSEPELI GYÖRGY informatikai és hírközlési minisztériumi államtitkár:
2275 bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy egy t eljesen eldugott település panziójába bejelentkezhessen. Az interneten ugyanis nincsenek eldugott települések. Eldugott település lehet akár egy 1 milliós város is, akkor, ha nem jelenik meg méltó módon a digitális világban. De voltaképpen ez csak az arc. Sokkal fontosabb, hogy mi van az arc mögött. Ahogyan az emberi arc mögött többnyire agy van, itt az intelligens település háttéradminisztrációja az, amely igazi informatikai fejlesztési feladatot képez, hogy létrejöjjön. Itt az integrált adminisztratív al rendszerek kialakítása az, ami igazán biztosítja a folyamatos ügymenetet, a felmerülő különféle akadályok kiküszöbölését, a 24 órás napra kész állapotot, amely borzasztó fontos dolog, hiszen az informatikai rendszerek, ellentétben az emberekkel, nem tudnak aludni, és nem is helyes, ha alszanak. Ugyanakkor a biztonsági kritériumok nagyon fontosak, tehát lehetőleg valóban mindent meg kell kettőzni, nem abban az értelemben, ahogyan a képviselő úr használta. Akkor, ha az egyik rendszer nem működik, a másik rend szernek zökkenőmentesen át kell vennie a szerepét. És végül egy nagyon fontos alkalmazás, amely ezeknek a pályázatoknak az eredményeként napvilágra fog kerülni, illetve sok esetben már napvilágon van, ez a térinformatika. A térinformatika lehetővé teszi, h ogy a legkülönbözőbb adatbázisok összekapcsolódjanak, és ennek következtében ne kelljen újra és újra felásni ugyanazt az utat, ha valaki meg akar találni valamilyen kábelt, illetve bármifajta fejlesztésnek a térinformatika lehetővé teszi egy olyan típusú d igitális megtervezését, amikor nem kell valamit a valóságban akár elszúrni, mert ki lehet kísérletezni, hogyan fog festeni a való életben, és ennek következtében a bevállalás valószínűsége messzemenően megnő. Az adatvagyon hasznosítása azért nagyon fontos, mert ahogyan az élet zajlik, folyamatosan újabb és újabb adatok keletkeznek, nemcsak rólunk, netpolgárokról, hanem az intézményeinkről, és egyáltalában véve a társadalmi működéssel összefüggő minden lényeges folyamatról. Ezek az adatok rettenetesen haszno s információt jelenthetnek azok számára, akik azután közpolitikai döntéseket kívánnak ezekre az adatokra építeni, például szociálpolitikai döntéseket akarnak hozni, dönteni akarnak abban, hol legyen iskola, hol ne legyen iskola, hol legyen buszmegálló, hol ne legyen buszmegálló, és ennek következtében nem egyszerűen az adatbázisok létrehozásáról van szó, mert az adatok többnyire megvannak, hanem az adatbázisok olyan kezelőrendszerekkel való kiegészítéséről van szó, olyan adattárházak létrehozásáról van szó, ami lehetővé teszi felhasználóbarát módon az ügyintézők, illetve a döntéshozók számára, úgy, ahogyan azt az üzleti szervezeteknél egyébként már több éve megteszik. Ebben a képviselő úrnak tökéletesen igaza van, az állam jóval kevésbé intelligens, mint az üzleti szféra. Pontosan azért intelligens az üzleti szféra, mert ott ez a fajta adatintegráció, adatmigráció, az adatbáziskezelő rendszerek virtuóz létrehozása részét képezi az üzleti rutinnak. De én remélem, hogy az államigazgatás előbbutóbb fel fog zár kózni, mert ha nem, akkor nem egyszerűen lemarad más országoktól, de lemarad a saját társadalmától, lemarad az üzleti szférától. Hozzátartozik még az adatvagyon hasznosításához egy nagyon fontos szempont, hogy az újabb és újabb adatok már a meglévő protokollok segítségével folyamatosan frissülhetnek, és ilyen értelemben nem egyszerűen archiválási célokat fognak szolgálni, hanem voltaképpen önmagukat frissítik, ugyanúgy, mint ahogyan az agyunk frissül újabb és újabb élményekkel, újabb és újabb inform ációkkal, amelyeket kellő memória birtokában elő tudunk hívni. Tehát egészében véve azt tudom mondani, hogy a költségvetés számol az intelligens település igényével, számol az elektronikus kormányzás szükségleteivel, és a nemzeti fejlesztési terv keretében biztosítja is azokat a forrásokat, amelyek segítségével ezek a rendszerek létrejönnek, ugyanakkor az nem költségvetési kérdés, hogy netpolgárok szülessenek, vagy netpolgárok lépjenek rá a hálózatra. Ez egy szocializációs folyamat, amelyben egyébként külön ös módon nem az idősek fogják a fiatalokat megtanítani, hanem a fiatalok tanítják majd az időseket. Fordított a szocializáció, és amennyiben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium valamit tud tenni, akkor nem egyszerűen PRkampányokat kell megvalósítan unk, hanem voltaképpen miden iskolás gyereket, minden óvodás
