Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
2268 (18.40) Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, tudjáke azt, hogy Magyarországon az egy munkavállalóra jutó állami bevételek - adók, elvonások, járulékok - lé nyegesen nagyobbak, mint a környezetünkben lévő országokban, például összehasonlításként a visegrádi négyeknél. Ezt akár hivatalos árfolyamon, akár vásárlóerőparitáson tesszük meg, nagyon érdekes kép tárul elénk. A hazai szint még a közvetlenül utánunk kö vetkező Csehországét is mintegy 1530 százalékkal meghaladja. A 15 és a 30 százalék két érték, az egyik összehasonlító áron, a másik pedig vásárlóerőparitáson. Nem is beszélve az alacsonyabb lengyel és szlovák szintekről, amelyek 2535 százalékkal kisebbe k a hazai értékeknél. Mivel az adóbevételek között a keresetarányos elvonások súlya a meghatározó, ezért a nagy állami elvonás az élőmunka magas adóterhelését is jelenti, ami egyértelműen csökkenti a hazai vállalkozások versenyképességét. A gazdaság pedig egyértelmű, hogy kiszámítható és átlátható környezetet, nyugodt és stabil gazdálkodási feltételeket igényel. Az egyensúly megingása, az eladósodás növekedése, a kormányzat következetlenségei mindmind rontják a gazdaság pozícióit, gyengítik annak versenyké pességét. Mindehhez hozzá kell még venni a költséges és időigényes közigazgatási ügyintézést, ami szintén hasonló hatást gyakorol a gazdaságra. Hiszen a vállalkozásoknak bonyolult, évenként vagy még gyakrabban változó szabályozórendszerekhez kell igazodniu k, igazából ezekben naprakésznek kell lenniük, az Unió rendelkezéseit és az egységes piac számos kivétellel érvényesülő előírásait is naprakészen kell ismerniük. És akkor ehhez még csak zárójelben teszem hozzá, hogy a több mint háromezer települési önkormá nyzatnak egy jelentős hányada él helyi szabályozásokkal, helyi adókkal, amelyek egyértelműen bonyolítják ennek a rendszernek az átláthatóságát. A hatásköri struktúrák párhuzamosak, ez egyértelműen kiderül az ÁSZ vizsgálataiból, sok esetben áttekinthetetlen ek, túlburjánzanak. Mindez egyértelműen gátolja a hatékony működést, a gyenge és a lassú közigazgatás immár a versenyképesség romlásának egyik meghatározó tényezőjévé vált. A problémák sűrítve jelennek meg a nehezen átlátható költségvetési javaslatokban. A bizottsági vitában is számos esetben elhangzott, hogy rendkívül nehéz helyzetben vagyunk mi, képviselők, hiszen évről évre más a szerkezete a költségvetési javaslatnak, és rendkívül nehéz összehasonlítani, a bázisokat megteremteni, ráadásul ebben az évben számos, az Európai Unióból nyerhető forrás nem egy összegben van feltüntetve, hanem az egyes tárcáknál az egyes sorokban található meg. A bonyolultság egyik mutatója ma a maradványok zárolása, hiszen, ha visszatekintenek képviselőtársaim, 2002ben ez az ö sszeg még csak 200 milliárd forint volt, ugyanakkor ez év végére 550 milliárd forintról fogunk majd beszélni. A költségvetési intézmények emiatt többnyire késve fizetnek szállítóiknak, ezzel is gyorsítva a körbetartozás kialakulását, ami ismét most már az elviselhetőség határát súrolja. Bonyolítja a helyzetet, hogy a költségvetésben a kategóriák, előirányzatok tartalma változik, ahogy már azt említettem. Jelenleg például rendkívül nehéz dolga van annak, aki együtt szeretné látni a kis- és középvállalkozási szektor támogatását. Ahogy Márton Attila képviselőtársam a délutáni felszólalásában is már jelezte, a kis- és középvállalkozások fejlesztésének támogatására most mintegy 1920 milliárd forint jön össze 2006ra a költségvetésben. Ha ezt ahhoz viszonyítjuk, hogy ma Magyarországon közel 2 millió az ebben a szektorban foglalkoztatott munkavállalók száma, akkor lényegében 1012 ezer forint jut fejenként 2006ban ebben a szektorban olyan beruházások támogatására, amellyel a saját versenyképességüket szinten tudjá k tartani, nem pedig igazából, mondjuk, összehasonlításban más országok beszállítóival, versenyképesek tudjanak lenni. Úgy gondolom, ebből a költségvetésből azért látható, hogy a kormány beszorult, satuba került. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat a GDP és a bevételek emelkedésében kincstári optimizmust és jelentős túlelosztást mutat. Ez nem az én mondatom, ez szó szerint az ÁSZ megállapítása a költségvetésről. A paraméterek viszont, azt hiszem, valamennyiünk számára összehasonlítási és magyarázási alapul szolgálnak. A GDP 4 százalékosra tervezett növekedése meghaladja a mögöttünk hagyott éveket, beleértve az ideit is, ennek az ütemét. Mindezt 6,1 százalékos béremelkedés mellett.
