Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
2246 Szeretnék néhány szót szólni arról, hogy milyen módon történik a gondoskodás a katonáinkról. (17.00) Szeretném kiemelni, hogy ellentétben a Fideszpapagájkom mandó kijelentéseivel, a Központi Honvéd Kórház beruházása az elkövetkező esztendőben beindul, erre a költségvetés az értékesített ingatlanok bevételéből ad lehetőséget. Én rendkívül fontosnak tartom, hogy ezzel egy nagyon lényeges ellátás fog megvalósulni , ami nemcsak a katonai, hanem az országos egészségügyi hálózatban is komoly szerepet fog játszani. Még egy gondolattal szeretnék hozzájárulni a tisztelt képviselőtársaim tájékoztatásához. Ez nagyon fontos, mert mindnyájan tudjuk, hogy az úgynevezett Gripe nprogramot átörököltük a Fideszkormánytól, hiszen ők döntöttek arról, hogy Gripen repülőgépeket milyen darabszámban szerezzünk be. A következő évben ez a honvédelmi tárca számára összesen 23,5 milliárd forint kiadást fog jelenteni. Vagyis amellett, hogy biztosítottak a bérfejlesztéshez, a bérkifizetéshez szükséges feltételek, biztosítottak a katonákról való gondoskodás feltételei, biztosított a nemzetközi misszióban való részvételünk, annak anyagi háttere, a hadsereg fejlesztéséhez szükséges összegek is r endelkezésre állnak. Ez egy példa volt, de sorolhatnám, hogy a gépjárműprogram, a BTRek felújítására szánt program, a híradóeszközök beszerzésével összefüggő programok, a laktanyák fejlesztése, korszerűsítése, mindmind be van építve ebbe a költségvetésbe . Nem mondom, hogy a tárca nem tudna több pénzt elkölteni. Azt gondolom, a többi tárca is hasonlóképpen van. De amikor a szociális kiadásokra, oktatásra, nyugdíjasokról való gondoskodásra is szükség van, akkor az a fajta költségvetés, ami a honvédelmi tárc a számára biztosított, szükségképpen elegendő az ország védelmének, szövetségi kötelezettségeink teljesítésének megoldásához. Itt sokan azt mondták, hogy dübörög a gazdaság. Egyetértek vele. Egy dolog azonban nem dübörög, hála istennek, sem a harckocsik, s em a harcjárművek nem dübörögnek. Ez azt mutatja, hogy ez a hadsereg szövetséges keretek között kész és képes az ország biztonságának garantálására, a biztonsági kockázatokkal arányos mértékben feladat ellátására, vagyis a legfontosabbat, a békés alkotó mu nkát tudja biztosítani. Kérem tisztelt képviselőtársaimat a honvédelmi tárca költségvetésének elfogadására, megerősítve azt a szándékot, hogy szövetségi kötelezettségeink mellett a Magyar Köztársaság védelmére is megfelelő felkészüléssel tudjunk előbbre lé pni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percre megadom a szót Nyitray András képviselő úrnak. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Igazán nagy örömmel tölt el, hogy képviselőtársam, a honvédelmi bizot tság elnöke ennyire meg van mindennel elégedve. Ferenc József óta, aki szintén mindennel meg volt elégedve, ilyen igazán megelégedett felszólalást már régen hallottam. Apróbb kifogásaim azért vannak, amelyek egy részét már tegnap elmondtam. A végén kezdve, meggyőződésem, hogy ez a költségvetés nemcsak a költségvetés csekély volta miatt, hanem az előző négy évben elkövetett, a tatárdúláshoz joggal hasonlítható hadseregpusztítás következtében nem alkalmas már az ország biztonságának garantálására, önállóan se mmiképpen, nekem még afelől is komoly kételyeim vannak, hogy a NATOval együttműködve is igazi, valóságos veszélyhelyzetben képes lenne az ország szuverenitásának megvédésére. Ez a halálos bűn kategóriája; nem akarok ennél erősebb kifejezést használni. Val ószínűleg majd újabb két percre kérek szót, mert mindenre nem jut most idő, azért néhány dolgot, ami még belefér, elmondok. A nemzetközi kötelezettségek teljesítése szempontjából nemcsak a mostani kormány, hanem a korábbi kormány időszaka alatt is a magyar katonákat elismeréssel illették a szövetségeseink, ami sem akkor, sem most nem elsősorban a kormány érdeme volt, hanem a katonáké. Ezt nekik kellett akkor is és nekik kell most is megköszönni. E tekintetben csak a
