Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
2227 egészen 1 százalékát sikerült kifizetni. Ezeknek a pénzeknek a visszatartását annak ellenére tették önök, hogy az Európai Unió még abban az évben, 2004ben átutalt egy jelentős összeget, amelyet a Kincstárban parkoltattak, illetve ezt a forrást a költségvetési hiány finanszírozására, egyéb célokra fordították, miközben a vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek hiába várták a nekik jogo san megítélt támogatásokat. 2005ben, ebben az évben is egész évben folytak a hangzatos ígéretek, de még így sem sikerült szeptember 30ig mindösszesen 32 milliárd forintnyi fejlesztési forrást kifizetni, amely néhány százaléka csak a rendelkezésre álló 67 7 milliárd forintnak. És lámlám, most hirtelen nekibuzdulva a 2006os költségvetés 630 milliárd forintnyi európai uniós és hazai támogatás kifizetését irányozza elő. 630 milliárd forintot úgy, hogy az elmúlt két évben ennek a felét sem sikerült odaítélniü k, ennek a felét sem sikerült kifizetniük. Ezért lehet azt mondani, hogy ez egy hiteltelen és ismét az ígéretekre alapozott költségvetés, hiszen ez sem teljesülhet, ígéret ígéret hátán hangzik el majd valószínűleg a választási kampányban. De azért néha kib újik a szög a zsákból, hiszen Baráth Etele tárca nélküli miniszter csak elszólta magát az egyik bizottsági ülésen, amikor azt volt kénytelen mondani, hogy a pályázók valószínűleg 2006 második felében, de inkább 2007ben és 2008ben fognak hozzájutni forrás aikhoz, tehát bőven a következő kormánynak kell kifizetni. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Két év tanulópénz után még mindig óriási tapasztalatlanság van az intézményrendszer működtetésében. A tegnapi hír, amely az MTIben megjelent, sokat mond. Kétszáz civil sz ervezet fordult határozottan a miniszterelnökhöz, kérve, ne tegye a civil szektort tönkre a kormány a pénzek visszatartásával. Idézet a hírből: “A szervezetek tűrhetetlennek nevezik, hogy milliárdokat hitelez az államnak kamatmentesen a civil szektor, mikö zben állandó forráshiánnyal küzd.” Eközben, igazuk van mindazoknak a képviselőknek, akik ezt megemlítették, befizettünk 350 milliárd forintnyi tagsági díjat az európai uniós intézményekbe. 350 milliárd forintnyi tagsági díj két év alatt, közben a pályázók összességében 32 milliárd forinthoz jutottak hozzá. Nem érezhetik jogosan úgy a magyar gazdaság és társadalom résztvevői, civil szervezetek, vállalkozások, önkormányzatok, esetleg a magyar mezőgazdaság szereplői, a gazdák, hogy nem az Európai Unió támogat minket, hanem mi támogatjuk adófizető forintjainkból az Európai Unió intézményrendszerét és fejlesztéspolitikáját? Azt hiszem, joggal tehetjük fel ezt a kérdést. Nem szűkmarkú ugyanakkor a kormány a következő évi költségvetésében azokkal a tételekkel, amel yeket magára költ. 2,5 milliárd forintot kell hirtelen elkölteni egészen véletlenül 2006 tavaszán, a választási kampány időszakában kommunikációra. Mintha lenne mit kommunikálni, mintha lenne mit bemutatni, mintha lennének olyan eredmények, amelyeket be le hetne mutatni bármilyen szempontból is a közvélemény előtt. És ennek jelentős része európai uniós forrás. Az a hihetetlen helyzet állt elő, hogy az a kormány, amely politikai döntéseivel a lehető legtöbbet rontott az Európai Unió hitelességén idehaza, most európai uniós pénzeket használ arra, hogy a saját politikai imázsát csiholja. Ezen kívül még 4 milliárd forint szerepel a költségvetésben apparátusépítésre, 4 milliárd forint, amely intézményfejlesztési célokat szolgál, több száz állítólagos szakember fel vételét a különböző európai uniós intézményekbe. (15.40) Ez nem az olcsó állam képe, ez nem az olcsó állam beígért, megvalósítandó célja. A kérdés csak az, hogy mit fognak ezek az emberek csinálni, merthogy nincs mit reklámozni az európai uniós mai magyar gyakorlatból, hiszen az első nemzeti fejlesztési terv pályázatai már lejártak (Gőgös Zoltán: Savanyú a szőlő!) , a második nemzeti fejlesztési terv pedig még senki előtt nem ismert. Akkor, amikor az önkormányzati szektor minden egyes álláshelyért véres verí tékkel küzd, pedagógusokért, óvónőkért, szociális munkásokért, akkor a kormány közel 400 embert kíván felvenni azért, hogy a saját reklámkampányát, a saját tájékoztatási kampányát végig tudja velük vitatni. (Kovács Tibor: Borzasztó!) Azt az intézményrendsz ert akarják tovább bővíteni, amelyről a MagyarEurópai Üzleti Tanács a következőt írta: “A jelenlegi kormányzati struktúra munkamódszerében és szervezeti felépítésében tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a nemzeti
