Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
2161 Vegyük és zre azt a politikai csapdahelyzetet, amelybe a parlament, a politika két oldala belavírozta magát. Miközben takarékos szemléletre buzdít az ellenzék is, és a kormánypártok is ezt követik, eközben az ellenzék kizárólag a további költekezésekben partner. Teg nap végighallgattam az ellenzéki szólamokat ezzel kapcsolatban: álságosak, kizárólag ott ígérnek együttműködést, ahol többet lehet osztogatni. (Lasztovicza Jenő: Hová tettétek a pénzt? Hol a pénz?) Mi kimondjuk, hogy mire költünk most kevesebbet: saját mag unkra, az államra. Önök, tisztelt ellenzéki képviselők, ki merike ezt mondani? Vagy kizárólag az osztogatást és a takarékosságot hajlandóak egyszerre számon kérni a kormányon? Nézzék, nem korrekt, ahogy ebben a költségvetési vitában viselkednek! Figyeltem a szólamaikat, figyeltem azokat a szólamokat, amelyeket Orbán Viktor fogalmazott meg (Arnóth Sándor: Nem is szólt még!) nemrégiben egy hétvégén, ahol kisebb államról, radikális adócsökkentésről beszélt, és figyelem önöket, amikor szocialisztikus szólamoka t, demagógiával, populizmussal átitatott szólamokat dörögnek (Lasztovicza Jenő: Három éve ezt mondjátok!) pontosan erről a helyről, azért, mert nem tudnak és nem is akarnak választ adni arra, hogy hogyan lehet egyszerre takarékoskodni, és egyszerre többet elosztani. Ennek a szimbólumrendszernek, ennek az érvelési rendszernek egyszer vége kell hogy legyen, mert aki ért hozzá, aki érti, hogy miről van szó, az szánalmasnak, egyre szánalmasabbnak találja, aki pedig nem érti, elhiszi. De ez nem korrekt! Nem korr ekt olyan embereknek, akik nincsenek tisztában a költségvetés szerkezetével, a kiadási és bevételi oldal egyensúlyának a kötelezettségével, nem korrekt ezeknek az embereknek azt mondani, hogy tudunk úgy többet osztogatni mindenhova, hogy közben takarékosko dunk is. (Lengyel Zoltán: Na!) Van egy másik nagy hiba, tisztelt ellenzéki képviselők, amit maguk elkövetnek: a panaszkultúra mindenáron való terjesztése Magyarországon (Domokos László: A költségvetésről beszélj, ne rólunk beszélj!) , a folyamatos depresszi ókeltés, amely Magyarországot most már sokkal inkább sújtja, úgy tűnik, mint azok a makrogazdasági körülmények, amelyek között teljesíteni vagyunk kénytelenek. Hogyha Magyarországot valóban nyertesnek akarjuk tudni a régióban, akkor belül és kívül egyaránt el kell mondanunk, hogy sikeresek vagyunk (Domokos László: Otthon!) , ez a nemzet teljesíteni képes. Ehelyett önök folyamatosan arról akarják meggyőzni a magyar és nemzetközi közvéleményt, hogy ez egy tehetségtelen, növekedésre képtelen nép. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban: A kormány az!) Én nem volnék partner abban, hogy ezt a vitát ilyen színvonalon vívjuk. Kérem önöket, kérem a Magyar Országgyűlést, hogy tanúsítsanak önmérsékletet ebben a kérdésben (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) , az os ztogatási kedvben, mert lehet, hogy a perc politikájában győzelmet aratnak, de hosszabb távon az ország jövője a tét. Magyarország ugyanis sikerre van ítélve (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ha kormányváltás lesz, valóban!) , kedvező a fekvésünk, a környezet ünk, a magyar tehetség. (Moraj a Fidesz soraiban.) Épül minden Magyarországon, az autópályák, a vasutak (Felzúdulás és derültség a Fidesz padsoraiban: A vasutak?! - Domokos László: Nevetséges! - Közbeszólások a Fidesz soraiból: És a nemzetközi helyzet foko zódik! Szállj már le!) , épül Magyarországon egy olyan vállalkozói kultúra, amelynek a mostani szinten való kifejlődéséhez mindössze tizenöt év kellett, NyugatEurópában ehhez száz évre volt szükség. Ezt a sikert, tisztelt képviselőtársaim, csak mi, politik usok tudjuk visszafogni (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból.) a gazdasági racionalitás háttérbe szorításával. Ha a politikai érdekeink vezérlik a gazdaságot, nagyon nagy hibát követünk el, ehelyett javaslom, hogy a gazdaság érdekei vezéreljék a p olitikát. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Politikustársaim! Legyünk bátrak józannak lenni (Márton Attila: Te legyél!) , és a politikai populizmussal szemben visszatérni ahhoz a világos, őszinte világlátáshoz (Sisák Imre János: Miről beszélsz?) , amely a rendszerváltáskor győzedelmeskedett. Mert a rendszerváltás ebben
