Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2133 megvalósításában, és általában biztosítani kell, hogy a magyar termékek kiválóak legyenek, és Európa fogadókész legyen erre. Köszönöm az ez irányú erőfeszítéseit. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péte r) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mécs Imre frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ, “1956. november 4e után” címmel. Képviselő úré a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! 1956. november 4én, kora hajnalban iszonyatos á gyúdördülésekre, aknarobbanásokra, légibombázásokra ébredtünk. Nem messze laktunk a Corvin köztől, a József körúton, lakásunk első részét akkor már szétlőtték, egyetlen megmaradt udvari szobában ugyanazon a Standard rádión hallgattuk Nagy Imre bejelentését , Háy Gyulának és feleségének a jajkiáltásait, hogy: “Segítsetek, segítsetek!”, amelyen 12 évvel korábban, szintén októberben, hallgattuk Horthy Miklósnak a proklamációját. Félelmetes volt a helyzet. A világ legnagyobb szárazföldi hadserege tört rá Magyaro rszágra perfid, hitszegű módon, hiszen előző este még tárgyalásra hívták a magyar honvédelmi minisztert, és orvul letartóztatták, azért hívták tárgyalásra, hogy a szovjet csapatok kivonulásának a mikéntjét, a zászlóknak és a himnuszoknak a rendjét beszéljé k meg, s közben a világháború egyik leghíresebb és legnagyobb tehetségű marsallja, Zsukov marsall szervezte meg ezt a lerohanást - szégyellheti magát haló poraiban is! Iszonyatos volt! Nem volt szervezett ellenállás, hiszen nem volt még mód kibontakoztatni az amúgy sem jó Magyar Néphadsereget, a felkelők fogták fel az ütéseket, próbáltak ellenállni - nem sokáig lehetett, kéthárom nap múlva már megszűnt a fegyveres ellenállás. Ugyanakkor egy szovjet harckocsi már 9 óra előtt elérte és körülvette a Parlament et, ahonnan eltávozott a magyar kormány. Egyetlenegy ember maradt itt: az előző nap kooptált államminiszter, Bibó István. Tisztelet az emlékének, a szemüveges tudós bátorságának, aki akkor Magyarországot képviselte, ő volt Magyarország, ő volt a magyar kor mány. Megállapította, hogy: “Senki fensőbbségnek el ne fogadja az idegen hatalmat! Fegyveres ellenállásra parancsot adni nem áll módomban.” - mondta, de a passzív rezisztencia minden módját ajánlotta a magyar nemzetnek. Megállapította, hogy a magyar kormán y és Magyarország egyetlen törvényes képviselője Kéthly Anna államminiszter, aki akkor éppen az ENSZben volt. De a magyar nép nem hagyta annyiban a dolgot, a magyar nemzet ellenállt, nem akarta tudomásul venni azt, hogy a végre megízlelt szabadságot ismét elveszik tőle hihetetlen módon. És bízni kezdtünk, és itthon maradtunk, és szervezkedtünk, és fegyvereket gyűjtöttünk, röpcédulákat készítettünk, ellenálltunk. Hihetetlen nagy ellenállás bontakozott ki 4e után. Ennek az ellenállásnak az egyik nagy ereje a munkástanácsok mozgalma volt, az ország minden üzemében megalakultak a munkástanácsok, megalkották központi szervüket, éppen a Magyar Értelmiségi Forradalmi Tanács és az Újpesti Forradalmi Bizottság javaslatára. Ez a munkásokból, mérnökökből és közgazdás zokból álló központi munkástanács felvette Magyarország képviseletét, a szovjet katonai vezetőkkel tárgyalt, a quislingkormánnyal tárgyalt, és közben szerveződtünk mindenütt. És a fegyveres ellenállás is megvolt még, a hegyekbe vonultak, gondoljunk csak a mecseki láthatatlanokra, akik napokig ellenálltak a szovjet nyomásnak! De ugyanúgy a Gerecsében, a Bükkben, másutt is volt ellenállás. Sajnos, közben megindult a hatalmas exodus: 200 ezer ember ment el tőlünk. Amikor pár évvel ezelőtt láttam a szeptember 1 1ei torokszorító képsorokat, akkor láthattuk, ahogy rohantak, menekültek el az emberek a pokoli toronyból, és helyesen tették, hogy menekültek, hogy mentették az életüket, a tűzoltók pedig mentek felfelé, mert még reménykedtek, hogy a tüzet el lehet oltan i. És tovább csinálták Angyal Istvántól kezdve Gimes Miklósig, Szirmai Ottóig, Obersovszky Gyuláig, Iván Kovács Lászlóig, Mansfeld Péterig, és hosszú ideig sorolhatnám azt, hogy micsoda
