Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - KAPÁS ZSOLT (MSZP):
2124 PPPkonstrukciót, ami egyébként az autópályáknál is volt. Kinek az érdekében voltak tehát a nem adekvát kamatemelések és az autópályaárulkodás? Összefoglalóan az t kell mondanom, hogy 2008ra teljesíteni tudjuk a maastrichti kritériumokat, ugyanis az euróárfolyam 1999 óta 253 forintról 2006ra 250 forintra változik, tehát ez azt jelenti, hogy bennmaradunk a pluszmínusz 2,25 százalékos sávban. A hosszú távú kamatok nál pluszmínusz 2 százalékot kell tartani. Ma a francia és a német kamatok 3,5 százalék körül állnak, az angol kamatok 4,5 százaléknál, tehát a mai 6 százalék körüli hosszú távú kamatok is már majdnem tökéletesen illeszkednek erre a rátára. Az inflációban tökéletesen elértük a maastrichti kritériumot, hiszen az EUátlag 2 százalék, nálunk jövőre 2 százalék lesz, és várható, hogy a további években is maximum 3 százalékos infláció történik. A GDParányos államadósság pedig 60 százalék alatt van. Egyedül a GD Parányos hiánya az államháztartásnak az, ami a 3 százalékos mértéket meghaladja, jövőre 4,7 százalék lesz, és jó esély van arra, hogy két év alatt, 2008ra 3 százalék alá csökkentjük. Tehát megállapíthatjuk, hogy a maastrichti kritériumokat teljesíteni tu djuk, és ezáltal 2010re be tudjuk vezetni az eurót. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Kapás Zsolt, az MSZP képviselője. Öné a szó. KAPÁS ZSOLT (MSZP) : Köszönöm a szó t, elnök úr. Ahogy a közmondás mondja, a végén csattan az ostor. Gondolom, utolsó felszólalóként egy olyan területet szeretnék érinteni, amely a mi politikánkban valószínűleg nem az utolsó helyen szerepel, de hát most nyílik erre lehetőségem. Ahogy itt ma többször is elhangzott a parlamentben, ez a költségvetés nemcsak számokról, számsorokról szól, hanem ki lehet belőle venni a kormányzati stratégiát, azt a gondolkodásmódot, filozófiát, amely szükséges ahhoz, hogy a jövőt meg tudjuk tervezni. Én egy olyan t erületen szeretnék példát felhozni erre a gondoskodó, átgondolt és széles körű tervezésre, ami a fogyatékosok kérdését jelenti; egy multidiszciplináris problémát, ahol nagyon sok szereplő van, és nagyon sokakon, nagyon sokak együttműködésén múlik, hogy a p robléma milyen hatékonysággal kerülhet megoldásra. Örömmel láttam ebben a költségvetésben, hogy a fogyatékosproblémát valamennyi olyan tárca beillesztette a saját költségvetésébe, amelynek hatékony és hatásos lehetősége van arra, hogy ezen emberek sorsán j avítsanak, az esélyegyenlőségüket növeljék, illetve megteremtsék. Hat tárcának a költségvetési sorai között található a fogyatékossággal élő embereknek a problémamegoldása. Van ezek között, ami az esélyegyenlőséget szolgálja, van, ami a civil szervezetek b evonásával a partnerség területén próbál eredményeket elérni, vannak peremfeltételeket megteremtő költségvetési sorok. Összességében azt lehet elmondani, hogy egy multidiszciplináris problémát multidiszciplináris megoldással kezelő költségvetés azt a szánd ékot mutatja, amelyet a komplexitás, az esélyegyenlőség és a problémával való nagyon bátor szembenézés jellemez. Természetesen az egyes sorokon szereplő összegeken elmorfondírozva, elmélázva arra a meggyőződésre juthatunk, amit itt több képviselőtársam is elmondott előttem, hogy ezek a ráfordítások a problémát teljes egészében nem képesek megoldani. Hiszen azt hiszem, hogy nem egy, hanem valószínűleg két vagy három költségvetést kéne elfogadni, ha minden Magyarországon meglevő célt, stratégiai célt, problém át egy időben szeretnénk megoldani. Azonban ez a költségvetés, amely az Oktatási Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az Informatikai Minisztérium, az ISZCSM, a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium büdzséjében szereplő tételeket tartalmaz , az egész költségvetési filozófia szempontjából egy nagyon meghatározó lépés.
