Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2100 A legfontosabb az én szemüvegemen keresztül nézve az nyilván, hogy ahol kell, ott a felzárkóztatás, ahol kell, ott a fejlődés megfelelő ütemben haladjon, és mindezek függvényében a foglalkoztatottság Magyarországon nőjön. Szeretném jelezni, hogy az elmúlt három esztendőben is ez történt, a foglalkoztatás folyamatos emelkedéséről, növekedéséről lehet számot adni, amellett, amiről az ellenzék beszél persze, hogy a munkanélküliség is nő, mert a harmadik tényezőről soha nem szól, hogy az inaktivitás, a gazdaság ilag inaktívak nagyságrendje mintegy 200 ezer fővel csökkent az elmúlt időszakban. Tehát azt gondolom, hogy igen, bátran hozzá kell tudni nyúlni kérdésekhez, lehetőség szerint a minél igazságosabb rendszer kialakítását kell szolgálni, és olyan módon kell e zt megtenni, hogy minél több ember számára biztonságosabb létet nyújtson. Ez persze rengeteg olyan kérdést kell hogy érintsen indirekten, amely nem direkten a foglalkoztatáshoz kapcsolódik, de indirekten mégiscsak. Néhány ilyen példát szeretnék mondani. Pé ldául az adó rendszerén keresztüli változtatásokra szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni, arra, hogy honnan indultunk el, és hol tartunk. Ha nem mást, mint a személyi jövedelemadó rendszerét vesszük górcső alá, akkor azt kell látni, hogy 2002ben még annak idején 203040 százalékos kulcsok mellett adóztunk, ha jól emlékszem, akkor 600 ezer forintig 20 százalékkal, afelett 30cal és 1 millió 200 ezer felett pedig 40 százalékkal. Csak azt hasonlítsák össze, tisztelt képviselőtársaim, hogy most hogyan n éz ki a rendszer a 2006os költségvetés beterjesztése kapcsán. Úgy néz ki, hogy 1 millió 550 ezer forintig 18 százalékkal, afelett pedig 36 százalékkal fogunk adózni. Ez magyarul azt jelenti, hogy érthető és fogható is legyen, hogy, mondjuk, egy 130 ezer f orintos bruttó keresetű ember 2002ben és 2006ban hogyan és miképpen keres, mit kap kézhez, vagy mit vonnak el tőle: ez az ember éves viszonylatban gyakorlatilag 444 ezer forintos nagyságrendben adózott az szjakulcsok alapján 2002ben, és 280 ezer forint tal adózik 2006ban. 170 ezer forint differencia a zsebekben, ez mérhető különbség, azt gondolom. Ez nyilván olyan, amely a foglalkoztatás ösztönzését is magában hordozza, nem direkten, de indirekten mindenképpen. Hiszen ha a zsebekben több van, akkor a ha jlandóság, a motiváció is nagyobb arra, hogy az emberek munkát vállaljanak. (20.20) De nemcsak az adó ilyen, nemcsak az áfáról lehetne hasonlóképpen beszélni vagy egyéb más élőmunka költségeinek a csökkentéséről, hanem ilyen, ha másképp nem, gondoljuk végi g, a családtámogatási rendszernek azon típusú változtatása is, amely a gyermekvédelmi támogatások összegét nem elveszi, hanem odaadja egységesített családtámogatási rendszer keretei között azoknak, akik a szociális ellátásból a munka világába kerülnek, mer t korábban nem így működött a rendszer. Mert korábban úgy működött, hogy aki szociális ellátásban részesült, eltartott háromnégy gyermeket, gyermekvédelmi támogatásban részesült, elment dolgozni 6070 ezer forintért, elveszítette a gyermekvédelmi támogatá st. Hol volt meg a motiváció arra, hogy munkát vállaljon? Sehol nem volt meg. Arra volt késztetve, kényszerítve, motiválva, hogy feketén munkát vállaljon, háromnégyöt nap alatt azt a többletjövedelmet megszerezze, amivel gyakorlatilag kiegyenlítette azt a különbséget, mintha legálisan munkát vállalt volna. Most ezt a fajta összeget, amit gyermekvédelmi támogatásként nem kapott meg, ha elmegy dolgozni, meg fogja kapni. Magyarul, megint csak egyfajta motivációs hátteret rajzoltunk annak érdekében, hogy miné l inkább a munka irányába forduljanak az emberek, a munkavállalás irányába mozduljanak el. De ilyen egyéb más eszköz például a munkaügyi ellátórendszer átalakítása is, ami arról szól, hogy nem segélyeket, nem járadékokat folyósít, hanem olyan típusú ellátá sokat, amelyek az álláskeresésre ösztönöznek, pont annak érdekében, hogy minél többen megint csak jövedelmekből, és ne segélyekből, támogatásokból, szociális ellátásból éljék az életüket. Azt gondolom, ez nem rossz filozófia. Azt gondolom, ez ellenzéknek i s, kormánypártnak is egyaránt hasznára válik, hiszen az a lényege, amiről beszélek, hogy a foglalkoztatás mindezek eredményeképpen folyamatosan nő.
